Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Takács Éva: A Somogy megyei erdők törzskönyve
res gazdasági üzemterv szerint kezelendők, vagyis az 1879. évi XXXI. te. 17. §-a alá tartoznak. Ilyenek voltak az állami erdők, a törvényhatósági és városi erdők, a községi erdők, az egyházi testületek és személyek erdeje, a közalapítványi erdők, a magánalapítványi erdők, a hitbizományi erdők, valamint a közbirtokossági erdők közül azok, amelyek a volt úrbéresek tulajdonába erdőilletőség fejében jutottak, a legelőilletőség fejében, ajándékozás, vétel, csere útján, vagy más jogcímen a birtokukba került területek közül pedig azok, amelyek a véderdő szerepét töltötték be, ezeken kívül a 17. § alá tartozó egyéb közbirtokossági erdők, és végül a részvénytársulatok erdei. A tulajdonos minősége szerinti második nagy csoportba tartoznak azok az erdők, amelyeket nem kötelezték rendszeres gazdasági terv szerinti kezelésre. Ezek közé tartoztak azok a területek, amelyeket a volt úribéresek legelőilletőségként, ill. ajándékozás, vétel vagy csere útján szereztek, de nem minősültek véderdőknek, valamint a részvénytársulati és magán- erdők. Végül az előbbi rovatokban felsorolt erdőket elkülönítették a kezelés szempontjából is. Megkülönböztettek olyan területeket, amelyeket állami erdőtisztek kezeltek, s amelyek nem állami alkalmazásban álló erdőtisztek kezelése alatt voltak, végül nyilvántartásba vették azokat a magánerdőket is, amelyek minden rendszeres kezelés nélkül álltak. A 35. és 36. számú rovatok pedig feltüntették az erdőbirtokhoz tartozó egyéb - termékeny és terméketlen - területeket, az utolsó, Megjegyzés című rovat pedig a változások, javítások magyarázatára szolgált. Már a törzskönyv összeállításából is megállapítható volt, hogy a minisztérium _ az erdők állományát a lehető legsokoldalúbban igyekezett feltérképez- tetni. Annak biztosítására pedig, hogy lehetőleg hiteles adatok kerüljenek bejegyzésre - amely nem elhanyagolható mértékben erdészeti szempontból volt fontos - a miniszteri rendelet oly módon rendelkezett, hogy a birtokosok a törzskönyv adatait a véglegesítés előtt megtekinthették és korrigálhatták. Bárkinek jogában állt ,,a saját vagy mások erdőbirtokára vonatkozó netáni észrevételeit” 30 napon belül, legkésőbb pedig az 1883-as év végéig megtenni. Egyébként a törvényhatóságok területén lévő erdőkre vonatkozó adatokat olyan formában jegyezték be a törzskönyvbe, ,,a mint azokat a királyi erdőfelügyelőség a rendelkezésre álló adatok és eddig közvetlenül szerzett tapasztalatok alapján legjobb belátása szerint összeállította”. Az előbb részletezett rovatok szerint, összesen 37 pontból álló törzskönyv lapjait központilag nyomtatták ki, s a szükségnek megfelelő számban megküldték az erdőfelügyelőségekhez. Végül aztán összefűzték és bekötötték e lapokat, így végleges - most már valóban könyv - alakot öltött s tartós, megbízható nyilvántartássá vált. A megbízhatóság biztosítékaként az erdőfelügyelőségeken - később erdőigazgatóságokon - helyezték el, s ott a változásokat folyamatosan,3 a kapcsolatos ügyiratok4 feltüntetésével bevezették. Hogy mennyire nélkülözhetetlen nyilvántartásnak bizonyult, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egészen az államosításig rajta vezették keresztül az erdők állományában bekövetkezett változásokat.5 A Somogy megyei erdők törzskönyve összesen 330 megszámozott lapból áll s kilenc járás, összesen 303 községe6 és Kaposvár város erdőinek adatait tartalmazza. Az 1885-ös első bejegyzés időpontjában egy-egy községben átlag 2, 1950-ben pedig átlag 3 tulajdonos volt.8 Csaknem minden járásban akadt azon350
