Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
gyár a kölcsönös érdekekre hivatkozva további kedvező feltételeket biztosított. A nagybirtok-üzemek közül jónéhányan a munkaerőhiányra hivatkozva - nem egy esetben - a szerződéskötés feltételéül szabták, hogy a cukorgyár köteles biztosítani a cukorrépa megműveléséhez szükséges munkaerőt is. Az igazgatóság a cukorrépa-termesztő bázisüzemeknél vállalta is a nem kis erőfeszítést igénylő cukorrépa munkások toborzását. Amikor gróf Festetics Imréné csertői nagybirtokos a rossz utakra és a kedvezőtlen munkásviszonyokra hivatkozva bejelentette, hogy felhagy a cukorrépa termesztésével, Dierer répatermelési felügyelő mindent elkövetett, hogy továbbra is legalább 15-20 kát. h. cukorrépát termeljen, mivel beszüntetésével ,,a munkások a répaművelés módját elfelejtik”.37 Ugyanakkor arra is rámutatott a felügyelő, hogy az uradalom - a nehézségek ellenére is - érdekelt a termelés további folytatásában, nehogy „a falubeli napszámosak és az uradalmi cselédség másfelé napszám miatt elszéledjék”.38 A század első évtizedének a közepén, amikor a répabeszerzés fokozottabb energiát és főleg nagyobb engedményeket követelt, a gyárvezetés foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy azokban az uradalmakban, amelyekben Valamilyen oknál fogva a cukorrépa termesztését beszüntették, de a tapasztalatok szerint jó terméseredményekre lehetett számítani, a gyár területeket is bérel. 1907-ben Andrássy Sándor szentmihályfai gazdaságában e tekintetben előkészületéket is tettek, mintegy 400-500 kát. holdat kívántak bérbe venni, amelyen a szántást és a vetést az uradalom végezné. A gyárnak egy kisebb gazdasági épületet is biztosítana az uradalom, amelyben a cukorgyár a szükséges eszközöket tárolná, illetőleg a szerződtetett munkásokat elhelyezné.39 Valóban az volt a törekvése a gyárnak, hogy a cukorrépa-termelésre alkalmas területekből minél többet megszerezzen/'0 Az előzetes számítások szerint a bérleti földeken az alábbi költségeket tervezték/'1 i kát. h. bérlete: 40 i kát. h. adója: 4 tarlóbuktatás 4 gőzekeszántás szénnel együtt 22 vetés extirpirozással együtt 12 összesen: 82 kor. A gyár igazgatója szerint azonban az lenne a legkifizetődőbb, ha egy kát. holdért adnának 70 koronát és a répafejeket, amelynek az értéke 15 korona. Mindezek ellenében az uradalom a költségkimutatásban feltüntetett munkákat elvégezné/'2 A szerződést végül is nem kötötték meg, mivel a munkásviszonyok javultak, a bérleti földek kérdése egyelőre lekerült a napirendről, majd csak az I. világháború termelési nehézségei állítják ismét e kérdést a megoldandó feladatok közé. 4. A cukorrépa ára A századelőn még a cukorrépa ára volt a termelés serkentője, de egyben a konfliktusok forrása is. Az igazgatóságnak az volt az álláspontja, hogy „azt a termelőt, aki a cukorgyártól nagyobb távolságra van, ezért büntetni nem lehet, hanem olyan árat kell adni neki, mint a díjszabásszerűleg kedvezőbb helységben lévő termelőknek”/*3 A németországi és a belgrádi cukorgyárak példájára hivat317
