Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
koztak, amelyek no km távolságra a répa árát 1,80 frankban, ennél nagyobb távolságban 2 frankban állapították meg.44 A cukorgyártól kisebb távolságra lévő termelők mindig arra hivatkozhattak, hogy répájuk lényegesen olcsóbb, mint a nagyobb távolságról szállított cukorrépa. A gyár igazgatója szerint - a külföldi példákhoz hasonlóan - meg kell állapítani azt a távolságot, amelynél már az ár megváltozik, tehát a feladóállomások szerint kell meghatározni az árakat „ami lehetővé tenné a távolabb fekvő gazdaságoknak is a répatermelést”/" Javaslatát azonban nem fogadták el. A szerződésekben mindig rögzítették, hogy a termelő a feladóállomáson, Vagy pedig a cukorgyárban kívánja-e átadni a cukorrépát. Ha a termelő a cukorgyárba szállította a répát, nyilvánvalóan magasabb árat kapott, mintha azt lakóhelyén a feladóállomáson adta volna át. Ugyancsak 4-5 filléres árkülönbözet mutatkozott a közelebbi, illetőleg a nagyobb távolságról küldött cukorrépánál is. A cukorgyár igazgatósága a nagyobb távolságból adódó többletkiadást úgy ellensúlyozta, hogy azt a közelebbről szállított cukorrépa árának a rovására számolta el. A termelők ezt nem egy esetben kifogásolták, ennek ellenére a gyár magatartását jogosnak érezzük, mivel valójában a cukorrépa- termesztés fejlesztése érdekében tevékenykedett, a közös ügy szempontjából megalapozatlan egyéni érdekéket nem vehette figyelembe. Ott és akkor tett engedményeket, nem egy esetben áldozatokat is hozva, ahol a cukorrépa-termesztés és a gyár érdeke szinkronban volt egymással. A differenciált árakat és kedvezményeket azonban nagy körültekintéssel és „diplomáciai érzékkel” lehetett csak megvalósítani. Ezért nem egy esetben a gyár által adott kedvezményeket a szerződésekben nem is rögzítették, a szóbeli megállapodás, illetőleg az évek folyamán kialakult bizalom volt a biztosíték mindkét fél számára. Ugyanakkor a szerződések számtalan bonifikáoiós lehetőséget biztosítottak, amelyeket a termelők sok esetben nem is tudtak áttekinteni. Az igazgatóság általában arra törekedett, hogy lehetőleg alacsony legyen az alapár, amelyet később a cukorár-felülfizetéssel kívánta kiegészíteni. A cukorgyár nyilvánvalóan saját érdekét tartotta elsődlegesnek, a cukorrépa árának fokozottabb emelésétől idegenkedett, mivel az jelentős kockázattal járt volna a számára. A cukor világpiaci ára váratlanul számottevően csökkenhetett vagy emelkedhetett, tulajdonképpen ez volt az oka, hogy a cukorgyárak az alapárat mindig alacsonyabb szintben állapították meg, biztosítva magukat az esetleges árcsökkenésekkel szemben is. A termelőket viszont a cukorár-felülfizetés bizonytalan összege arra késztette, hogy az alapár emelésére törekedjenek. A cukorár-felülfizetés alapjának mindig a prágai tőzsdén október i-december 31-e között, Vagy pedig október 1-március 31-ig megállapított nyerscukorárak átlagát tekintették. A cukorár-felülfizetést úgy állapították meg, hogy az a cukor átlagárának a növekedésével szintén mindig emelkedett. Példaként az 1909/10. évi cukorár-felülfizetést említhetjük:46 Ha a nyerscukorár 21 korona, akkor a cukorár-felülfizetés q-ként 2 fillér volt, 22 ff ff „ 2 „ ff 23 j j ff ff >. 4 >> ff 24 ff ff „ 4 .. ff 25 ff f f „ 4 ff 26 ff ff ff „ 6 „ ff 27 a ff ff „ 6 ,, ff összesen: 28 fillér. 318
