Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
a feudális elemek hosszú időn át, s éppen a polidkai és igazgatási életben (vidéken pedig a várospolitika fontosabb területein is) jelentős befolyással rendelkeztek, komoly hatalmi pozíciókat tartottak még kézben. Több vidéki városban megmutatkozik ez az ellentmondás, mégpedig az őslakos kis- és középpolgárság- 'nak, ezek egyes pártjainak, vagy a kezükben tartott városigazgatásnak a környező nagybirtokkal, esetleg éppen a megyével való szembenállásában. Az esetek többségében az is megfigyelhető, hogy e hagyományosabb helyi polgárság az egyre nagyobb lendülettel kibontakozó kapitalizmus teremtette új rétegekkel, a nagytőkével, annak a városba telepedett képviselőivel is szembekerült. Ezekben a küzdelmekben mutatkozik meg a városi polgár kettős arculata legtisztábban: polgár ugyan a szónak hagyományos (városlakó) és klasszikus értelmében, de pozícióinak védelmébén sokszor deformálódik, és egyaránt magán viseli a XIX. századi magyar társadalmi struktúra kettősségének minden (a korábbiakhoz képest) előnyös és (a fejlettebb kapitalista társadalomakhoz képest) hátrányos vonását. A várospolitika ilyen szempontú vizsgálata e tényezők valódi társadalmi súlyának lemérésére is alkalmat ad, s lehetőséget arra, hogy következtetéseket vonjunk le az adott város polgárságának magatartásformáiból, annak legbensőbb tartalmára, arra ugyanis: polgári-e igazán, s ha igen, milye'n fokon, ha nem, milyen körülmények tették őt gyengévé, vagy egyenesen gerinctelenné, amely - mint Ady írta - „arra sem volt képes, hogy a sültgalamb bekapására kitátsa a száját’’. A várostörténeti munka politikatörténeti fejezetének okvetlenül fel kell tárnia a város egész gazdálkodásának problematikáját, ezen belül is elsősorban kölcsöneinek történetét, eladósodásának folyamatát. A város egész gazdálkodásának komplex vizsgálatára van szükség, s ezek során kell például foglalkoznunk a század végén általában előkerülő ún. községesítési irányzatx&\ is, amely mindenekelőtt a városnak, mint közületnek egyre jelentősebb meggazdagodásával fügött össze. A XX. század elején a város, mint kapitalista vállalkozó gyarapítja már vagyonát. Ennek eszközeként a közszolgáltatások községe- sítése, a legnagyobb forgalmat biztosító árucikkek előállításában vagy közvetítésében (vásárcsarnok építése útján pl.) való aktív részvétel, sőt nem egyszer az addig kifejezetten magánvállalkozásnak fenntartott beruházások (lakásépítés pl.) megvalósítása szolgált. Mindez persze a fogyasztók védelmének jelszavával történt, az azonban, hogy melyik párt, vagy melyik képviselő milyen indítékkal hangoztatta - az osztályellentétek elkenése céljából, avagy kifejezetten a javítás őszinte szándékával, humánus társadalmi felelősségtől vezettetve -, már messzemenően a politikai mentalitás kérdése, s a helyi politikai pártok értékelésében döntő szempont. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalása során a jó helytörténeti munkában egy-egy fontosabb várospolitikus („városatya”), vagy akár országos szinten is kiemelkedő közéleti személyiség portréját is meg kell adnunk, hiszen működésük tényleges eredményei folytán alakjuk valóban figyelmet érdemel. A politikai élet feltárásakor be kell mutatnunk a polgári politizálás színterét, formáit, szervezeteit, helyiségeit. (Kaszinók, társaskörök, pártok, párthe- lyiségék, egyházi szervezetek, pártvacsorák, társas összejövetelek, képviselői beszámoló gyűlések, politikai népgyűlések stb.) Külön kell foglalkozni a polgári pártoknak a helyi önkormányzatban betöltött szerepével, választási politikájuk2.8
