Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény

ral, hanem Bányai Zorkával alakult ki kapcsolata a huszas évek elején.107 Nyilván ő kapacitálta a festőt a munkára, amit Szabó Lőrinc kaposvári látogatásakor készítette el - egy „ülésre”. Erről ad hírt a Tücsökzene 266-os számú rajzolatában :

„Ülj csak le!” mordult rám, és máris új papírt feszített deszkájára. Túl a Róma villán, Kaposvár felett, oly gyöngéden bolyhozta az eget, mint a kabátom kékes hamva. „Ülj csak le!” mondta megint „most sikerül félóra alatt, vagy soha sehogy!”

S már fogta a krétáit. Hónyomok integettek, sárguló, laza fény, a barázdákból s a karók hegyén, arrébb meg, barnán friss-zöld erezet, vetés vonalazta a földeket.

Néztem a tájat s a Mestert (ahogy engemet ők): tavaszi áramók keverték köröttünk a színeket, s mikor az arckép kikerekedett:

„Jól ment?”, dörmögte ő, s gyors ujjai szignálták a pasztellt: „Rippl-Rónai”.

SZOBOR ÉS EMLÉKTÁBLA

Rippl-Rónai Ödön, a műgyűjtő öccs, halálakor a megyére hagyományozta a birtokában lévő képeket, rajzokat, műtárgyakat, de a figyelem hosszú ideig nem fordult az értékek számbavétele és megőrzése felé. Pótolhatatlan mulasztás, hogy még a festő életében nem kísérelték meg feltárni azokat a szálakat, amelyek „elvitték” különféle művészeti szervezetekhez. Az igazsághoz tartozik, hogy indultak munkálatok, és voltak nagy elhatározások Somogybán a húszas évek elején, de ezek legtöbbször csírában maradtak, mint a Múzeum Egyesület 1924. évi közgyűlésének elképzelése, amelyben a nemzeti kincsek megőrzésének szükségességéről, a gyűjtő, feldolgozó munka elevenebbé tételéről szóltak. Mégis csak a tudomásulvételig jutott el a szándék, hogy Vaszary János, Kunffy Lajos, Rippl-Rónai József ígéretet tettek legjobb képeiknek ingyen (!) átadására.108

Az említett szervezetben nem volt elég potencia önnön feladatainak megvalósításához. Ezért is fogadta örömmel a piktor azokat a megkereséseket, amikkel országos egyesülések fordultak hozzá. Tudott és többször beszélt arról, hogy 1920. március 14-én, pár nappal Szinyei Merse Pál halála után, az elhunyt művész bizalmas barátai megalakították a Szinyei Merse (Pál) Társaságot. Céljuk szerint ebben a szervezetben tömörülhetnek alkotók, művészeti szakírók, műbarátok, akik vállalják az összefoglaló munkát, hogy Szinyei Merse szellemében szolgálják a magyar és az egyetemes művészeti kultúrát.

A társaság kiállítások rendezésével, művészeti pályadíjak kitűzésével segítette az ifjabb tehetségeket, ösztöndíjakat adott külföldi tanulmányutakra induló ígéretes fiataloknak, továbbá megjelentette a Szinyei Emlékkönyvet. Egy295