Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
hogy december 5-től 8-ig írt „slágvort”-okat, amelyekből számunkra a 7. nap érdekes. Schweitzer Pál fordításában idézem: „December 7. Reggeli a Gerbeaud- ban. Kocsival Budára. Kilátás a Mátyástemplomtcl. Belül: különös gótika. Török zászlók. A templom mecset volt a török alatt. A vár. Rippl-Rónaihoz. Műterem. A lánya. Képek, rajzok. Dedikációk. A zongorista. Pálinkák. Kosztolányiét Ebéd a szállodában. Pihenő. Átöltözés. Séta Fischerrel. Operában. Boccaccio. Falstaff (?) Művészklub. Rippl-Rónai. Kosztolányiék. A zongorista, Fischer és mások. Vacsora, majd lemegyünk és zene a társalgóban. Útrakelés. Kávéház. A bűvész. Elkísérnek a szállodába.”24 A festőművész neve kétszer is szerepel a rövid följegyzésben, aznap többször találkoztak. Természetesen nem arról van szó, hogy ez teljesen új tény, felderítetlen adalék Rippl-Rónai kapcsolataihoz, de mindenesetre pontossá teszi megismerkedésük dátumát és körülményeit. Ezt megelőzően főként Kosztolányi Dezsőné visszaemlékezéseiből tudtunk a találkozásról. Ennek alapján — némi bizonytalansággal - többen úgy vélték, hogy 6-án, amikor a német író a Parlamentben meghallgatta Apponyi Albert interpellációját, azután ismerkedett meg több neves íróval és művésszel: Herczeg Ferenc, Ignotus, Márkus Miksa és Rippl- Rónai, valamint Kosztolányiék neve merült fel. Bizonytalan volt, hogy Mann volt-e a festő műtermében. Most, az életrajzban közölt dátumok pontosságával, könnyebbé vált a sajtóbeszámolók felderítése. A Világ című lapban ez a híradás olvasható: „Thomas Mann, a kitűnő német író a vasárnapot még Budapesten töltötte. Délelőtt Rippl-Rónai Józsefet kereste fel budai műtermében, délután a városban sétált, amely annyira felkeltette az érdeklődését, hogy - megígérte - valamelyik német lapban cikket ír róla. Este az Operában a Boccaccio-t nézte végig, majd a „Mű- vészház”-ban Rippl-Rónai vendége volt. Késő éjjeli órákig tisztelői körében időzött a klubban, ahol Keéri-Szántó Imre zongoraművész kedves és intim hangversenyt rögtönzött számára.”25 Természetszerű, hogy a néhány crás beszélgetésből nem vonhatunk le merész, túlzó következtetést kapcsolatuk minőségét illetően. Első pillantásra alig látszik többnek, mint futó alkalmi együttlétnek, de ezzel a lebecsüléssel is hibát követnénk el. Mann monográfusa is úgy summázta a budapesti látogatás hatását, hogy: „egészében kezdete volt a Magyarországhoz fűződő életre szóló és különösen szoros kapcsolatnak, amely túlélte a következő évtizedek valamennyi politikai megrázkódtatását. Egyetlen más kelet-európai ország sem fordított Thomas Manntól olyan szorgalmasan és folyamatosan, mint Magyarország, egyetlen más városba sem utazott az író olyan szívesen felolvasni, mint Budapestre.”20 Ebben az érdeklődésben szerepe volt Rippl-Rónainak is. Néhány évvel később a Pesti Hírlap szerkesztőjének írt levelében Mann szívesen említette, hogy „meleg barátság” fűzi több kitűnő művészhez és íróhoz.27 Majd a Magyar Hírlapnak 1922 februárjában adott interjújában arról beszélt, hogy „amikor 1913- ban Pesten jártam, akkor két nagyon érdekes ismeretségre tettem szert, amelyeket továbbra is ápolni akarok: Kosztolányi Dezső és Rippl-Rónai József ismeretségére.”28 Nem tudunk arról, egyelőre de Mendelssohn sem említ adalékot, hogy a kapcsolat élő maradt-e, s arról sincs biztos hír, hogy amikor a német író másodszor jött Magyarországra (1922-ben) találkoztak-e. Túl messzire vezetne annak 271
