Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény

megkockáztatása, hogy ismeretségüknek volt-e mélyebb, művészetre kiható tar­talmi vonása. A német író és a magyar festő ismeretsége ténycinek számbavételét azzal zárhatjuk, hogy találkozásuk biztos dátuma mellé odatesszük a Somogyi Hírlap értesülését, amely szerint 1913. december 7-én a piktor Bécsben volt. . . (Az utób­bi téves hír!) * * * Thomas Mann idézett feljegyzései szerint 1913. december 6-án találkozott először Kosztolányi Dezsővel, és másnap - mint láttuk - már együtt mentek el Rippl-Rónai Kelenhegyi úti műtermébe. A költő és a festő nyilván már ezt meg­előzően személyes ismeretségben voltak. Megerősíti ezt az az adat, amit Koszto­lányi egyik későbbi írásában közölt, miszerint húsz éves korától (azaz 1905-től) őrzi leveleit: „Ezeket a kurta episztolákat rendszerint gyufaszál, fogpiszkáló, ci­garettatöltő segítségével karmizsálta le, tussal vagy festékkel. Mert, ha a képet írja, az írást viszont rajzolja. A maga egyéni módján.”29 A műteremlátogatások, az alkotás pillanatai megismerésének inkább kül­sődleges összekötőin túl a költő azonosulni tudott a rajzokon, festményeken ki­fejezett gondolatokkal, élethelyzetekkel és legtöbbször egy-egy mondatban adta találó jellemzését, értelmezését a Rippl-Rónai műveknek: „Hárman kalapálnak nagy csendben. Valóban, a nagy csend is hallható és látható a dolgozó emberek néma mozdulatán. A szakácsné gyereke mindig bőg. Nem véletlenül, nemcsak most, hanem mindig, mindig, mindig. Nézd meg a képet. Lázár Mária leégve. Egy kis kortörténet. Nincs jobb, mint a disznócsülök. Horatiusi költészet, ecset­tel. Testvéreim. Lajos és Ödön rémlenek a vásznon, melynek, mint közli, azt a címet kellett volna adni; ]ózsef eladja testvéreit 12 000 ooo-ért. Tudom, fáj neki, hogy nem írhatta ki a katalógusba is. A kis grófné be akar rúgni. Azt hi­szem, be is fog. Két szép batisztingért Brachfeld bácsinak szántam, Centrál ká­véházban rajzoltam, éjfélkor a kis llosvay első fellépte után Bárdos Artúr fele­ségének, egész suttyomban. Kell-e ennél tömörebb jellemzés. Ö ilyesmikben éli ki dús ösztönét, melyet még a festék sem elégít ki egészen.”,í0 Az ilyen magyarázatoknak mélyebb, „belső” - ha tetszik, pszichés-alkati - indítékai vannak. Kosztolányi lírájának egyik lényeges motívuma, hogy csaknem örömmel lelkesedett az élet elemi adományaiért: dicsérte a kényelmes otthont, a gyümölcsök ízét, a tiszta fehér ruhát, a napfényt. A hófehér szobában mécsfény lobog, selyemdagály duzzad pazar gomolyba, amerre nézel, hűvös, büszke pompa, nyújtózkodó, komoly díszbútorok. Az árny ragyog a gyémánt-könyütől, bámul a sok, sötétszemű, nagy ablak, az antik ívek biztosan szaladnak, mint befagyott te, fénylik a tükör. Az idézett Empire-szoba díszítettségében ott rejtezik a gondolat, hogy az élet szervezésének fontos részei, nélkülözhetetlen elemei a mindennapi tárgyak. 2y2

Next

/
Oldalképek
Tartalom