Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
Rippl szerepelt. Velük is szőrmentén bánik, a nagy, erős emberek szelíd védekezésével.16 A festő nagyon jól megértette, hogy múltjáról, élményeiről szólva, mire kell a fősúlyt helyeznie. Elsősorban nem irodalmi hatásokra törekedett, nem pallérozta ki aprólékos gondossággal mondatait, hanem csak úgy eldiskurált azokról a dolgokról, amik éppen adódtak. Prózája mégis - vagy inkább épp ezért - világos, közvetlen, színes. Elrendezettség, „ökonómia alig lelhető fel könyvében”17 helyettük sok tarkabarka történet, név, adat és meghitt, öreges bohóság. „A HANGSÚLYT A LÉNYEGESRE HELYEZI” (Rippl művész-matinéi) Az Emlékezéseibe. 1 megszerzett irodalmi hírnév eseménnyé tette tárlatait írók, költők számára Budapesten és vidéken egyaránt. Kaposváron az első világháborút megelőzően a legjobb kiállító helyiségekkel a Turul-szálló rendelkezett. Földszinti tágas termeiben gyakoriak voltak az alkalmi bemutatkozások, és Rippl-Rónai különösen szívesen hozta oda munkáit. Leginkább azért, mert bő teret kapott az általa szívesen rendezett „művészi matiné”-hoz. Képeinek bemutatásakor, a közönség élményeinek emlékezetesebbé tételére, gyakran hívott meg irodalmárokat, hírlapírókat, muzsikusokat, színészeket. Kaposvári tárlatainak sorából eseményeinek gazdagságával kiemelkedik a Turulban 1913. december 20. és 1914. január 4. közötti. Érződik ez mát a Somogyi Hírlap érzelmi hangulatú beszámolójából: a szálló „földszinti termei fokozott mértékben csalogatják a múlt szombat óta a közönséget. Rippl-Rónai képei varázsolták át búcsújáró hellyé a termeket, melyek a közeli napokban előkelő budapesti írókat is vendégül látnak [. . .] Ekként lesz szerencsénk Sebestyén Károly dr. írótanárhoz, a Budapesti Hírlap munkatársához, aki december 26-án, karácsony másnapján délután öt órakor előadást tart a következő címen: Új formák az irodalomban és a művészetben.18 Sebestyén Károly meghívásának okai között fontos szerepe volt a festővel azonos diákköri élménykörnek,19 ő is a kaposvári állami főgimnáziumban tanult, és Rippl-Rónai budapesti vacsoráin gyakran beszélgettek a diákkorról. Ez meghitten közvetlenné tette nexusukat. Ennek bizonyítéka az a rövid levél, amelyben Sebestyén lemondta a tervbe vett és hírül adott előadást: ,,Kedves Mester, kérem kegyes elnézésedet, de karácsonyra nem mehetek le hozzád. Ma elutazom Abbáziába az ünnepekre. Visszajövet azonban módiát fogom ejteni, hogy kiszálljak és előadást tartsak kiállításodon. Érkezésemről idejében értesíteni foglak. Tisztelő híved: Sebestyén Károly.”'** A rangos kritikus - mint utóbb kiderült - nem utazott Kaposvárra, de a festő - talán számítva erre - előre gondoskodott arról, hogy mások emeljék tárlatának sikerét. Többek között Gonda Béla művészeti író, aki előadásában Rippl-Rónai művészetének változásaira irányította a figyelmet. Arról szólt, hogy miképpen lépett túl az impresszionizmuson s haladt a nagyarányú, dekoratív piktúra lehetőségeinek kihasználásában előre. Néhány nappal később Feleky Géza budapesti újságíró jellemezte találóan a modern festőművészt Rippl-Rónai személyiségében: „Amiként a mai igazi nagy író nem bíbelődik apró kis részletek hűséges leírásával, épp úgy a modern festő is mellőz témájában minden
