Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez

és végtelen érzékeny, mozgékony mechanizmus eredménye tehát a politikai szféra, a politikum.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fenti összefüggéseket nem azért vázoltuk, hogy a helytörténetíró ezzel elméleti szinten foglalkozzék. Hanem azért főként, hogy arinak a társadalmi közösségnek, amelynek múltját kutatása tárgyául választotta, figyeljen fel minden, a források nyújtotta furcsaságára is, még a források (elsősorban) töredékességéből fakadó érthetetlenségekre is, s ne meghök- kenjen ilyen esetekben, hanem elméleti ismeretei alapján igyekezzen a „rejtélyeket” mindenekelőtt megérteni, majd valós összképbe ágyazni. (Ezt tekintjük egyébként az ún. intuíció egyik alapfeltételének.)

A politikatörténetről fentiekben elmondott általános elméleti problémák után néhány a korszakunkra vonatkozó, helytörténeti szempontból is elsődleges konkrét kérdésre hívjuk fel a figyelmet. Mindenekelőtt talán arra, hogy a polgári korszakban megváltozik a politizálás, az egész politikai élet. Ebből a szempontból a polgári átalakulást megelőző, azt éppen előkészítő negyedszázad is jelentős fellendülést eredményezett a vidéken, a megyékben, a megyeházán, az egyes városokban, sőt még a jelentősebb nemesi kúriákon is. A polgári viszo'nyok uralkodóvá válása azután, a parlamentizmus kialakulása, a politikai pártok megjelenése, az országgyűlési választások ismétlődése, a politikai népgyűlések beköszönte, a szervezett munkásság fellépése, s mindezek mögött olyan tudományos-technikai fejlődés (a kelet-európai ipari forradalom eredményei, a városok fejlődése és a városiasodás), amelynek következtében a szó szoros értelmében felgyorsul a hírközlés és a hírszerzés (gőzmozdony, távirat, sajtó, napilapok stb.), a társadalomnak soha nem látott széles és új rétegeit vonja be (aktív résztvevőként vagy passzív részesként) a politikai közéletbe. Megváltoznak tehát a politizálás méretei abszolút értelemben, megnövekszik a politizálást végzők száma. Ezt az óriási változást igazán akkor érzékelhetjük, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a politikát közvetlenül gyakorlók körén túl hatalmas rétegeket vont be az új politikai struktúra, a polgári parlamentarizmus, akár oly módon is a politikába, hogy - bár ők a maguk egyedeiig lebontva, közvetlenül a legritkább esetben „politizáltak” tudatosan, mégis - egészükben szüntele'nül és szakadatlanul miközben a politika tárgyát képezték, valójában már a politikai közélet részeseivé váltak. Esetenként az „aktív” politizálás szerepét is vállalták, vagy (főleg kezdetben) környezetük „vitte rá” őket: választottak, népgyűléseken vettek részt, később pedig - mind gyakrabban - önálló, aktív politikába is kezdtek saját érdekeik védelméért, érvényesítéséért, s még fejlettebb fokon már saját céljaik politikai megfogalmazásáig is eljutottak. (Lásd a század végére kibontakozó agrárszocialista mozgalmat, vagy a szociáldemokrata munkásmozgalmat.)

A helytörténeti kutató-feltáró munka politika-történettel kapcsolatos módszertani problémáit részletesebben és konkrétabban az alábbiakban két részre bontva tárgyaljuk. Az első - a viszonylag bővebb rósz - a várostörténet mindenekelőtt politikatörténeti módszertani kérdéseivel foglalkozik. A második a megyetörténet néhány fontosabb politika-történeti problémáját veti fel. Nem tartottuk viszont fontosnak, hogy külön fejezetben tárgyaljuk a falutörténet politika- történeti módszertani kérdéseit. Azért nem, mert az egyes falvak politikai jelentősége az országos történetben általában nagyon kicsiny, elhanyagolhatónak tartjuk továbbá azért is, mert a falvakon belül általában nem találhatunk sok25