Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
E vonatkozásban rendkívül nehéz elméleti probléma a nemzeti-'nemzetisé- gi kérdés, de a helytörténésznek nagyon sok esetben kell vele számolnia. A polgári korszak kibontakozásának hajnalán (a XVIII. század második fele, utolsó harmada) még nálunk Kelet-Eurcpában is napirendre került a nemzetté válás kérdése. A polgári forradalom idejére már a nacionalizmus oly mértékben kiéleződött, s olyan mértékűvé váltak a nemzeti-nemzetiségi ellentétek, hogy az egyébként ugyancsak a polgárosodás útjára lépő nemzetiségeket a polgári átalakulásért és az állami függetlenségért harcoló magyarsággal szembe lehetett fordítani, s mindezt olyan sikerrel, hogy az 1848-49-es gigászi küzdelem vereségének egyik jelentős oka valóban a nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldatlansága volt. A nacionalizmus jelensége, s a vele kapcsolatos egész problémakör a XX. században sem veszített jelentőségéből, sőt azt is mondhatnánk, hogy mindmáig hat, ma is, mindennapi életünkben is. Ha vannak kézzelfogható, mindmáig többszörösen bebizonyosodott tanulságai a kelet-európai népek történelmének, akkor ezek kétségtelenül a nemzeti-nemzetiségi kérdés alakulásának, politikai kezelésének történetében mutathatók ki. A társadalmi köztudatban a nacionalizmus mégis többnyire jelen van, olykor egészen elevenen hat, egyeseknél meghatározó tényező bizonyos normák megszabásában és értékek megítélésében, kultúrájuk kiművelésében, politikájukban, politizálásukban egyaránt. Különösen fontosnak tűnik erre azoknak a figyelmét felhívni, akik nemzetiségi területek helytörténetével foglalkoznak. A nemzetiségi (kisebbségi) lét (életforma, szokások, vallás, munka, kultúra stb.) olyan nemzeti tudat kialakulását eredményezi, amely kétségtelen sajátos - vélt vagy valós - érdekközösség-tudaton keresztül sajátos pszichikum kibontakozásához is elvezet - mind az egyén mind pedig az egész közösség vonatkozásában. (Ez utóbbi jelenségekkel kellene foglalkoznia az etnopszichológiának.) Nem kétséges, hogy történelmünk során adódtak olyan szituációk, amikor teljesen azonos, vagy igen megközelítően azonos gazdasági-társadalmi viszonyok között élők nem is jelentéktelen kérdésekben másként és másként ítélik meg érdekeiket, ennek megfelelően másként és másként határozták meg helyzetüket, s fogalmazták meg teendőiket. A politikai cselekvés síkján tehát eltérő válaszokat adtak a gazdasági-társadalmi helyzetüket tekintve azonos módon élők, az eléjük azonos módon kerülő kérdésekre. Pontosabban talán azt kellene írnunk, hogy történelmünk sorá'n csak ritkán adódtak, akkor is csak nagyon rövid időre s átmeneti jelleggel olyan helyzetek, amikor a közös helyzet legalábbis a döntő többség közös, osztatlan politikai állás- foglalását váltotta ki, egyakaratú cselekvésre ösztönzött. Egyéni pszichikum, alkati tényezők, a személyiség, a különböző szociológiai és szociálpszichológiai összefüggések, az etnoszociológiai és etnopszicholó- giai jelenségek, a különböző szinteken és különböző képződmények között kialakuló igaz vagy vélt; érdekek, ezek valós vagy hamis tudati tükröződése; ezek tehát azok a tényezők, amelyek messzemenően motiválják az alapvető, a törvényszerű összefüggést, azt, hogy a gazdasági-társadalmi szituáció határozza meg a politikai szférát. Egészen pontosan talán úgy fogalmazhatnánk, hogy az alapvető törvényszerűség mindeze'n tényezőkön keresztül mindezekkel együtt mint tendencia érvényesül. S végül is tisztában kell lennünk, hogy a fentebb jelzett közvetítő tényezők és jelenségek maguk is származékok, végső fokon, legbensőbb lényegükben maguk is történelmileg kialakult, az adott gazdasági-társadalmi viszonyok meghatározott produktumai. Réndkívül összetett, hallatlanul bonyolult 24
