Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
is mint hitelező lép fel, amikor munkaerejét eladja a tőkésnek. Az árutermelésben tehát a tőkés és munkás bonyolult egymásrautaltsága következik be, s ez az összekapcsolódás különböző szinteken és formákban üzemen kívül is jelentkezik. A gyártörténeti kutatás'naik ezért valójában ki kellene terjeszkedni az adott létesítmény „külső” gazdasági hatásainak vizsgálatára is, tehát arra, honnan és hogyan szerez be nyersanyagokat és félkész árukat; mit jelent a gyár mint fogyasztó a szállító terület gazdasága szempontjából; milyen hatásai vannak a piacra dobott termékeknek? A helytörténeti kutatás szempontjából különösen fontos tehát a „hely” és az ipari vállalat kapcsolatainak feltárása. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy az üzemtörténeti tanulmány zárt, üzemközpontú feldolgozás legyen csupán. Egy üzem, bánya teljesen átalakítja telephelyének és régiójának társadalmát. Megváltoztatja egy egész vidék népességének foglalkozási struktúráját, a termelés hagyományos rendjét. Az üzemi és községi anyagokon, statisztikai adatokon keresztül nyomon kísérhető amint a gyárbajárók, ingázók egész serege alakul ki, s ezeknél az életforma váltás fokozatait figyelhetjük meg, ami együtt járhat az építkezés, a lakberendezés, a viselet, a táplálkozás, a hitvilág, általában a szokások új rendjének kialakulásával. A falusias zártabb világ átadja helyét egy nyitottabb, dinamikus berendezkedésnek, amely most már a jövő politikai értelemben történő átalakításában is nagyobb súlyt kap. Az eddigieket összegezve azt mondhatnánk, hogy a modern gyártörténetnek ugyanakkora gondot kell fordítania a gyárnak a gazdaság és társadalom egészének alkotóelemeként történő vizsgálatára, mint magára a szorosan vett konkrét termelési egységre, annak belső életére. A kutató először természetesen a már feltárt és általábán is bővebben ismertetett forráscsoportok alapján dolgozhat. Ezek - mint láttuk - elsősorban az adott üzem belső történetére, főként üzlettörténetére vonatkoznak. Gondos kiaknázásuk mellett azonban a történésznek újabb és újabb forrástípusok feltárására kell törekednie, s az eddigiekben még nem, vagy alig használt a'nyagoik feldolgozásának módszereit is ki kell alakítania. Politikatörténet Azt már előző alfejezetiinkben is hangsúlyoztuk, hogy aligha képzelhető el társadalomtörténeti vizsgálódás a gazdaságtörténeti fejlődésnek legalábbis főbb vonalait bemutató háttér megrajzolása nélkül. Most ennek az alfejezetnek a problematikáját is haso'nló gondolattal kell bevezetnünk. Aligha lehet kétséges ugyanis, hogy legalábbis a főbb vonalakat, sajátosságokat bemutató társadalomtörténeti elemzés a forrásanyag kínálta igen gazdag vizsgálati szempontokat nyújthat a ráépülő politika-, vagy akár művelődés- és egyéb kultúrtörténeti feltáró munkának. S különösképpen áll ez a megállapítás a gazdasági és társadalmi viszonyokhoz, mint alaphoz szinte a legközvetlenebbül kapcsolódó, ehhez a szférához ezer szállal kötődő politikai jelenségekre és folyamatokra. Más vonatkozásban azonban az is igaz, högy a politikai jelenségek ösz- szességének az alapvető gazdasági-társadalmi (objektív) meghatározottságon belül - bármennyire is viszonylag közvetlen szálakkal kötődik az ebben a vonatkozásban szubjektív tényező az objektív körülményekhez - megva'n a maga ön22
