Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)

ségben pedig egy nyolctagú „tanügyi bizottság” végezte ezt a feladatot, Fábián Mihály őszödi esperes elnökletével, aki - Mezey Pállal együtt - szintén tagja volt a megyei iskolatanácsnak. Az iskolák közvetlen felügyeletét a hitközségek tagjaiból választott presbitérium látta el.

Lényegében hasonló felépítésű volt az evangélikus egyház népiskolai szervezete is. A helyi felügyeletet a presbitérium gyakorolta. Minden esperességben ún. „iskolavizsgálók” tevékenykedtek; helyenként - mint pl. a tolna-somogy-bara- nyai esperességben — „népiskolai bizottmány” is működött. Az önálló somogyi kerület esperese - az iharosberényi Andorka János - szintén tagja volt a megyei iskolatanácsnak, Vézsey Sándor „világi” kerületi felügyelővel együtt.

A zsidóság egyenjogúságát kimondó 1867. évi 17. te. értelmében az országos izraelita iroda, ill. az egyetemes gyűlés igazgatása és felügyelete alatt álló neológ izraelita hitközségek ún. községkerületeket képeztek; iskoláik ügyeit a hitközségi, ill. kerületi elöljáróság intézte. A somogy-zalai kerületet Jüaker Gusztáv és Maierhofifer József képviselték a megyei iskolatanácsban.21

Valamennyi egyház tanügyigazgatási gyakorlatára egyaránt jellemző volt, hogy az iskolák felügyeletét elsősorban papjaik, lelkészeik - a protestánsoknál világiak is - látták el, s ebbe tanítóiknak sem közvetlenül, sem közvetve nem volt beleszólásuk. A tanügyigazgatás körül zajló megyei vitáknak 1868 előtt, de azt követően is ez volt az egyik sarkalatos pontja.

A népiskolai törvény súlyos tanügyigazgatási fogyatékossága volt az „önkormányzati tényezők”, mindenekelőtt a vármegye és a megyei hatóságok népoktatással kapcsolatos szerepének, feladatainak - a helyi közigazgatás ekkor még rendezetlen állapotából eredő - mellőzése. Utalásai (125., 130. §) a provizórikus időszak megyei közigazgatásának címzetten csak általánosságokat tartalmaznak. Amint a megyei gyakorlat is igazolja, ez vált — az egyházi befolyás túlsúlya mellett *- a népoktatási törvény következetes végrehajtásának egyik fő akadályává.

A Somogy megyei bizottmányi nagygyűlés népiskolai választmányának az 1868: 38. tc.-hez fűzött s 1869. május 3-án beterjesztett „véleményes jelentése” a megyei hatóságok tartózkodását érzékeltette: „a vármegyének mint hatóságnak e részben csak közvetett befolyása van - a bizottság kebléből választandó iskolai tanácsok által.”2

Fenntartásokról árulkodott a tankerületi iskolatanács megalakulása körüli huzavona és a népoktatási törvény fejleményeit rossz szemmel néző konzervatív-klerikális köröknek a tanácsból történt demostratív jellegű visszavonulása is 1869 nyarán.

Kovács Sebestyén Gyula törvényszéki ülnök Somogy megyei tanfelügyelői kinevezését 1869. április 24-én írta alá Eötvös József; erről május 10-én értesítette Somogy megye alispánját. Kinevezését az augusztusi bizottmányi nagygyűlésen közölték, „Somogy megye közönségének” támogatását kérve, a „közoktatás terén kifejtendő minden törvényes törekvésben.” A nagygyűlés megbízta az alispánt, „utasítsa a megye tisztviselőit, hogy az 1868: 38. te. 1. és 4. §-a értelmében a tankötelezettségnek a községi hatóságok által való végrehajtását; az iskolai épületeknek ugyanazon törvény 27. és 28. §-ában rendelt átalakítását; a statisztikai adatok hű és pontos összeállítását és kiszolgáltatását; valamint általában a törvény által való pontos teljesítését az erkölcsi befolyáson kívül, szükség esetén erélyes intézkedésekkel is eszközöljék; s a tanfelügyelőt, valahányszor az - ez ügyben - hozzájuk fordul, hivatalosan is támogassák.”