Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
értelmében ugyanis - ha az említett szakaszokban foglalt feltételeket a hitfele- kezetek főhatóságai „a kormány által félévenként történt három izbeli megintés után” sem teljesítették - a kormány közös községi iskola felállítását rendelhette el.17 A tanfelügyelőnek a felekezeti iskolafenntartókkal és az egyházi hatóságokkal szemben intézkedési joga nem volt; észrevételeit - a közoktatási miniszterhez felterjesztett jelentéseiben, ill. a minisztérium közvetítésében - az illető hitfelekezeti hatóság útján juttathatta el hozzájuk. A „középszintű” egyházi hatóságokkal (esperességekkel, egyházkerületekkel) esetenként - jelentéktelenebb ügyekben - a vármegyei közgyűlés, később a törvényhatósági bizottság, ill. annak megbízásából az alispán közbejöttével kereshetett kapcsolatot. A tankerületi iskolatanács létrehozása - szándékaiban - a törvény egyik legdemokratikusabb intézkedése. Összetételében kifejezésre jut az igazgatás eötvösi dialektikája: tagjai a vármegye területén létező egyházak, ill. a községi népiskolai tanítók testületének képviselői, valamint a megyei közgyűlés, a „vármegyei bizottmány” által választott tagok - a tanfelügyelő elnökletével. (124-125. §.) Szerepét azonban eleve korlátozza, hogy hatásköre csupán a tanintézetek kisebb hányadát jelentő községi iskolákra terjed ki; s csupán „tanácskozik a tanügyi kerület tanügyi viszonyairól, s ami hiányokon maga nem segíthet, azokról jelentést s illetőleg javaslatot intéz a megyéhez. . ., amely a közoktatási miniszterhez tesz felterjesztést.” (130. §.)18 Amíg a korábbi törvények és rendeletek csak általában határozták meg a községek népoktatással kapcsolatos feladatait, a népoktatási törvény az új típusú - községi - iskolák esetén rögzíti a község hatósági jogait és kötelességeit; s kimondja, hogy „a község e hatóságát az általa választott iskolai szék által gyakorolja.” (116. §.)19 Következő paragrafusaiban (117-122.) részletesen szabályozza az iskolai szék összetételét, megválasztásának módját és a népoktatással, iskola- fenntartással kapcsolatos feladatait. A községi iskolai székek mint elsőfokú népiskolai hatóságok létrehozása 1868 után a különböző felekezetű egyházközségek számára is mintául szolgált, bár választásukat csak az 1876: 28. te. írta elő a hitközségekre vonatkozóan is kötelező érvénnyel.20 Az egyházak történetileg kialakult, saját tanügyigazgatás! szervezetét a törvény érintetlenül hagyta. A katolikus iskolák közvetlen felügyelője a helybeli plébános, másodfokú hatósága a kerületi allesperes volt. Ezekben az években ezt a feladatot Somogy megyének a veszprémi püspökséghez tartozó nagyobbik részében Polák József karádi, Komesz György kaposvári és Csutor János igali alesperes, a pécsi egyházmegyéhez tartozó szigetvári alesperesi kerületben pedig Hölbing Ignác szigetvári alesperes látta el. Közülük Polák József és Komesz György volt tagja a tankerületi iskolatanácsnak. A veszprémi püspökség egyházmegyei elemi iskolai főfelügyelője Győrfalvi Csete Antál címzetes Somogy megyei prépost volt. A református iskolák irányítását - az egyházi szervezetben hagyományosan nagy szerepet játszó egyetemes tanügyi bizottság által összehangoltan - az egyházkerületi tanügyi bizottságok, ill. az egyes esperessógekben eltérő módon szervezett tanügyi hatóságok látták el. A dunántúli egyházkerülethez tartozó belső-somogyi esperességben a kerületi esperes irányításával - aki ezidőben Me- zey Pál csököli református esperes volt - nyolc iskola-felügyelő körlelkész tevékenykedett; a Duna melléki egyházkerülethez tartozó külső-somogyi esperesül
