Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
4A tanítók száma Egy tanítóra jutó tankötelesek Az átlagos tanítói jövedelem összes 6-12 éves Baranya 436 101,20 68,80 222,51 Ft Somogy 431 103.97 72,00 194,33 Ft Tolna 269 140,48 99,11 255,90 Ft Zala 428 H3.13 80,83 194,51 Ft Magyarország 128,41 90,78 191,83 Ft A korabeli állapotokhoz képest kedvezőnek mondható a tanítók iskolai helyzete is: 19-cel kevesebb 6-12 éves tanköteles jutott egyre, mint az országos átlag, és pl. 27-tel kevesebb, mint a szomszédos Tolna megyében. Ezzel Somogy a dunántúli megyék között - Baranya, Veszprém és Vas után — a 4. helyen állt. A tanítók jövedelme viszont éppen csak meghaladta az országos átlagot; a dunántúli megyék közül csak Vas, Veszprém és Esztergom szorult Somogy mögé.6 Ha az 1869-es állapotokat összevetjük az 1863-as megyei statisztikából nyert képpel, szembetűnik, hogy ez alatt az 5-6 év alatt - minden bizonnyal a korábbi évek - további kutatást és feltárást igénylő - fejlődésének dinamikus folytatásaként - számottevően gyarapodott a megye népoktatása. 1863-ban 345 iskola működött a megyében 407 tanítóval. 1869-re 368-ra, ill. 431-re emelkedett a számuk, ami évente csaknem négy iskola felállítását és átlag négy tanító beállítását jelentette. (1869 és 1880 között az iskolák száma 17-tel, a tanítóké 33-mal nőtt!) Valamelyest javult ezekben az években a mindennapi iskolakötelesek iskolába járásának aránya (89,7%-90,92%), ugyanakkor az ismétlő iskolások száma az 1863-as mintegy 9000-ről kb 5-6000-re esett vissza. Az 1860-as évekre jellemző fellendülés hátterét - amint erre korábban már rámutattunk - a feudális kötöttségek felszámolása nyomán megindult viszonylag gyors, dinamikus gazdasági fejlődés, az árutermelés által módosított társadalmi igények és az ezeket tükröző - időszakosan a politikai cselekvést is helyettesítő - művelődési mozgalmak jelentették. Az utóbbiaknak is fontos, közvéleményt formáló szócsöve volt az 1866-ban megindult megyei hetilap, a Somogy, amelynek szabadelvű művelődési programja - időnként az érdekazonosság illúzióját táplálva - a népnevelési egyletek, a népoktatás és az olvasókörök felkarolására, fejlesztésére mozgósított. A hasábjain lezajlott népnevelési vitákban - az egyházak erősödő tiltakozásától, növekvő szembenállásától kísérten - kibontakozó közoktatási koncepció az egyházi iskoláztatással, a valláserkölcsi neveléssel szemben az „okszerű ismeretek” tanítását, s ennek érdekében az elemi oktatás reformját, kötelező érvényű - állami - kiterjesztését; az alap- és középfokú szakképzés megvalósítását és a parasztság öntevékeny művelődésének támogatását sürgette. A 60-as években megalakuló olvasókörök, művelődési egyletek sora jelzi, hogy ezek a követelések találkoztak a parasztság spontán művelődési igényeivel, politikai tartalmú útkereső próbálkozásaival és a kialakuló munkásosztály kulturális törekvéseivel is.7 Azok a gazdasági-társadalmi feltételek, amelyek már a kiegyezés előtt megalapozták a népoktatás fejlődését, és lehetővé tették a népiskolai törvény
