Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
kiadását, bevezetését, az 1860-as évek végén kedvezőtlenül változtak Somogy megyében.8 A hosszú időn át előnyös piaci lehetőségek, amelyek összhangban voltak a jobbágyfelszabadítást követő tőkéhiányos, extenzív mezőgazdasági fejlődéssel, s amelyek átmenetileg egy torz földbirtok-struktúra súlyos és nyugtalanító társadalmi következményeit is ellensúlyozni látszottak, részben a helyi közlekedési-szállítási nehézségek, részben a külföldi, elsősorban a tengeren túli konkurrencia mind erőteljesebb jelentkezése miatt fokozatosan megszűntek. A gabona- és gyapjúkonjunktúra aranykorát követő tartós értékesítési válságon a vasúti közlekedés fejlődése a 70-es évek elején csak ideig-óráig segíthetett. Az állattenyésztésre bénítólag ható marhavész és az évről évre pusztító aszály az évtized derekán katasztrofális helyzetet idézett elő. Az állandó adóemelések, a paraszti birtok „túladóztatása”, az állandósuló pénz- és eszközhiány elsősorban a parasztságot sújtotta. „A kapitalizmus behatolása a mezőgazdaságba - írja Mérey Klára - a paraszti birtok differenciálódását jelentette, s úgy tűnik, ez a folyamat Somogy megyében még gyorsabb, mint az ország más területein,”9 Amíg egyfelől a tőkeerős - és hitbizománnyal védett - nagybirtokok és tőkés bérletek lassan, a krónikus munkaerőhiánnyal is küszködve megindultak a kapitalista mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődés útján, a nagybirtok árnyékában százezresre nőtt a somogyi agrárproletariátus, s egyre reménytelenebb helyzetbe került a somogyi paraszt. Az úrbéri rendezés óta csillapíthatatlan paraszti elégedetlenségtől és a lassan kibontakozó ipari fejlődéssel megjelenő munkásságtól való félelem alakítja ki ezekben az években a megye politikai vezetésének sajátos arculatát: az országos politikában is szerepet játszó szabadelvű nagybirtokosok, a dualizmus- kori függetlenségi politika útját mintegy gyorsítva végigjáró megyei dzsentri, a virilizmus intézményével politikai befolyáshoz jutó bérlők, ipari vállalkozók és az őket kiszolgáló szűk értelmiségi-tisztviselő réteg sajátos érdekszövetségét, amelyben fontos szerepet kaptak az egyházak képviselői is. Ez - a pártvillongások és a választási küzdelmek ellenére - egyre szorosabb kapcsolat a közigazgatási és a közéleti pozíciók nyújtotta hatalom birtokában a megyei uralkodó körök érdekeinek korlátlan érvényesítését garantálta minden téren, így a művelődésben és a népoktatásban is. Ezt bizonyítja az a fokozott figyelem, amely a változatlanul szép számban alakuló gazdasági körök, olvasókörök, társulások és egyletek alapszabályait kíséri, tiltva és üldözve minden nem kívánatos politikai tartalmat. De ugyanezt állapíthatjuk meg, ha a megyei közvélemény formálásában változatlanul nagy szerepet játszó Somogy politikai arculatának változásait vizsgáljuk, akár egyetlen kérdéssel, a népoktatással kapcsolatban. Bár a lap - amelynek a népoktatásban betöltött korábbi szerepével részletesen is foglalkoztunk - 1870. december 6-tól „a Somogy megyei Iskolatanácsnak”, december 13-tól pedig a „Somogy megyei Tanítóegyletnek” is - csaknerrji két éven át - „hivatalos közlönye”,10 egyre kevesebb szerepet vállal a népoktatás körül, egyre kisebb teret enged az iskolával kapcsolatos érdemi cikkeknek. Ezt igazolja a lapban közölt nevelési, tanügyi tárgyú cikkek alábbi statisztikai számbavétele is: 1871: 48, 1876: 22, 1872: 21, 1873: 27, 1875: 10, 1874: 12, 1877: 9, 1878: 18, 1879: 20, I88O: íj, I92
