Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

ez - még a legkisebb érték is - az alig 3-4 méteres mélységű tónál, amely egyik legfőbb értékét a sekélységével összefüggő melegvizének köszönheti - sok kárt okozhat, az elmocsarasodást, az elnádasodást, az elhínárosodást elősegítve. A tcvédelem így jelentős anyagi áldozatókat követel a mi korszakunktól: a partvédelem, a vízháztartás és a feliszapolódás elleni védekezés tekintetében.

Az utóbbi esztendőkben - lásd a sajtó egyre türelmetlenebb híradásait - a Balaton teherbírását már jóval felülmúlóan olyannyira elözönlik a hazai és a külföldi fürdővendégek, hogy e túlzsúfolt viszonyok közepette: a közműellátottság hiánya és a pusztítóan sok fertőző szennyvíz beömlése súlyos és végzetes veszélyeket rejthet magában. Mindezt tetézik a tavat körülvevő ipari és mezőgazdasági üzemek ártalmas szennyvizei, amelyek a csapadékvizekkel, a folyókkal, a patakokkal, az árkokkal, a csatornákkal, a gyom- és rovarirtó mérgekkel, az állattenyésztő telepek nagytömegű hígtrágyájával együtt, s a különféle műtrágyákkal kerülnek a Tó vizébe.

A fürdőkultúra szocialista korszakának a második felében a partmenti községek és fürdőtelepek túlnépesedése így dörömbölve sürgeti az infrastruktúra, a kommunális ellátottság elodázhatatlan programjának a megvalósítását. Nem lehet már büntetlenül tovább szennyezni a vizet, a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésével már a To környezetvédelmének az egyensúlyát is biztosítani kell.

Ez a program hazai üdülőforgalmunk növekedése és biztonsága szempontjából is kötelez bennünket, de hatványozottan kötelez gyermekeinkért és külföldi vendégeink biztonsága érdekében is, hisz korszakunkban a Tó üdülőövezetének hazai vonzáskörzete már régen átalakult közép-európai körzetű üdülőterületté.

Míg 1937-ben a külföldi üdülővendégek utolsó békeesztendejében 5 886 volt a számuk a déli parton, a belföldi üdülővendégek 11,22%-a, addig ez az arány ma már jóval magasabb, a belföldi üdülővendógeknek több mint a 77,94%-a. (A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalához tartozó egységekben és fizetővendégszolgálati szobákban - 1976-ban a belföldi üdülővendégek száma 154450 volt, a külföldieké pedig 120382.) Abszolút számban - a külföldi turistaforgalom állandó növekedése miatt — 1973-ban a két nyári hónapban már 500 000 fő külföldiről beszélhettünk a Tó üdülőkörzetében. (Egyébként az 1973-ban a 3,8 milliót elérő külföldi turistaforgalom 3 legfontosabb üdülési idegenforgalmi területei: 1. Budapest (46,3%), 2. Balaton (18,2%), 3. Dunakanyar (2,3%) voltak.)

Ez a túlzsúfoltság a déli part legfontosabb üdülőhelyein a nemzetközi idegenforgalomban máris jelentős ellentmondást okozott, amelyet nap mint nap észrevenni az idegenforgalom mennyisége és minősége között. A tisztaság és a higiénia hiánya, a gyakran alacsony szintű szállodai, vendéglátói, kereskedelmi és szolgáltató ipari színvonaltalanság, a partok és a strandok elhanyagoltsága, a településkultúra alacsony szintje már-már azt jelzi a számunkra, hogy a mennyiségi növekedésnek gátat kell vetnünk, sürgetve a tó védelmét és partjain: az üdülők védelmét, hiszen a jelenlegi körülmények között már az üdültetést, mint a munkaerő regenerálódásának a biztosítását is veszélyben levőnek kell tekintenünk. Ez a településikultúra és struktúra már aligha tudja befogadni a Ba- laton-fejlesztés 20 éves tervének utolsó évtizedében: 1970 és 1980 között újabb 62200 fővel, mint maximális létszámmal való megemelésének (15,25%) a tér-