Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

vetkeztóben - mindez már jó piaci lehetőséget jelentett a Tó üdülőkörnyezetében is. A Balatoni Szövetség a háború előtt és alatt a földművelésügyi minisztérium intézeteinek a kertimag feleslegét - például - mindig kiosztotta a kistermelők között a balatonvidéki kertészkedés propagációja érdekében. Ezt tette a Szövetség siófoki telepe is a palánták díjmentes szétosztásával, minta-zöldséges telepének a kiépítése után pedig még élelmiszer ellátó szövetkezet létrehozásán is fáradozott.

Korszakunkban pedig, amikor az üdülőövezet jelentősége egyre félelmetesebb arányokban bontakozik ki előttünk, - mindezek már új feltételeket és feladatokat jelentenék a tckömyék mezőgazdasági nagyüzemei számára csakúgy, mint a háztáji gazdaságok számára, mindazonáltal speciális termelési övezet még nem alakult ki a tájban.

Sajnálatos, hogy akkor, amikor a Balaton-környék regionális tervének a VATI által elkészített felülvizsgálata megtörtént (1974-ben), részletes agrártörténeti és agrárgazdasági elemzés nem készült, s így nem kerülhetett a terv több .mezőgazdasági szakember és agrártörténész tekintete elé. Ezért maradhattak válasz nélkül a terv elemzésének azok az általános érvényű megállapításai is, melyek a táj kedvezőtlen természeti adottságaira (felszíni kötöttségek, nagymértékű erózió stb.), változó színvonalú állattenyésztésére és közgazdasági adottságaira visszavezethetően csak arra szorítkoztak, hogy a régióban művelt szántóföldi növénytermesztés következtében sem a kertészeti ágazat, sem pedig a gyümölcs- kultúra - már csak a gyümölcsállomány szerkezeti összetételénél fogva sem tudja az üdülési szezon igényeit kielégíteni, jóllehet a terv elemző felülvizsgálatakor már e közismert elvi megállapítások helyett a konkrét tennivalók útjait és módozatait kellett volna keresni: az üdülőövezet hatását a régió mezőgazdasági termelési struktúrájára a fürdőkultúra szolgálatában.

így csak néhány általános megjegyzésre szorítkozhatunk: a tóparton a történelmi borvidék leszűkítése, valamint az egyéb zöldség- és gyümölcsövezet kapcsán.

A déli partot nem sorolta a tervezet a történelmi borvidék régiójába, csupán csak a „jóbortermőhely” másodosztályú kategóriájába (Balaton'boglár, Balatonlelle, Látrány, Balatonmária, Kőröshegy stb.), noha a tájon a „történelmi” jelző igazolására aligha találhatnánk perdöntőbb bizonyítékot, mint Somogy megye XV. századi címerét, amely már 1498. január 6-án kiadott szövegébe és címerrajzolatába vette azt a könyökben belhajtott izmos férfikart, amely „három szőlővenyigét, vagyis zöldelő szőlőlombot fog át, rajtuk három leveléllel és két szőlőfürttel, melynek ugyanazon venyigékről csüngenek alá.” A helyes jelképmagyarázatot maga az oklevél az alábbiakban fogalmazta meg: „A szőlővenyigék, s a róluk csüngő fürtök pedig a föld termékenységét és a bor minőségét jelképezik: ebben a vármegyében ugyanis olyan bőségben van bor, hogy országunk leggazdagabb vármegyéihez lehet hasonlítani.” („Palmites autem et botri dependentes fertilitatem terrae et vini denotat abundandam, cuius in illo comitatu tanta abundanda est, ut cum aliis regni nostri opulentioribus conferri potest.”).

E bortermő vidék nagyobbik fele a megye északi részére terjedt ki: Boglártól - Kőröshegyen keresztül - Gamásig nyújtva határait.

De azzal sem lehet egyetérteni, hogy e tájon - miután a szocialista mezőgazdasági üzemek nem terveznek területnövelést, csupán csak a szőlőtermelésre alkalmas területek rekonstrukcióját, így a „regionális tervben foglaltakkal

178