Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
szemben - további szőlőterület csökkenéssel kell majd számolnunk” a déli parton. Ugyancsak hiányosnak érezhetők a regionális tervnek és felülvizsgálati elemzésének azon vonatkozásai is, amelyeknek a természet erőinek, a megállapíthatatlan eróziónak a megfékezésére kellene irányulniuk. Mindenekelőtt közgondolkodásunkban kellene helyére állítani nemzeti kincsünknek: a termőföldnek a védelmét! Minderről a balatoni idegenforgalom mennyiségi eredményeket hajszoló tervei is - megfeledkeztek. Annyira a vágyainkra néztünk e terveknél, hogy szemünk láttára kezdtek málllani a Tó környéki hegyek és dombok, talpunk alatt kezdett omlani a gazdagon termő szőlős és gyümölcsös domboldal. Pedig ez a kérdéskomplexus: a Tó környéki természetvédelem infrastruktúrája, amelynek a biztosításáról - a jó gazda felelőssége nélkül - sokszor olyan köny- nyedén lemondtunk, szemléletünkben és mentalitásunkban is „leírva” e problémákat. Hiányzik még néhány összevetés tanulmányunkból, ezért vizsgáltuk meg a helyi költségvetések ágazati megoszlását 1975-ben, ugyanazon délparti községekre vonatkozóan (lásd a 9. és a 10. táblázatokat!). E déli partmenti községek költségvetései láthatóan már nemcsak a végösszegekben, de szerkezeti struktúrájukban és koncepciójukban is eltérnek a Horthy-korszak költségvetéseitől. Eltértek belső ágazati arányaiknál és intézménycentrikus szerkezetüknél fogva is. De koncepcionálisan is mások voltak a bennök szereplő ágazati arányok, hisz elég csak a szocialista-kori igazgatási ágazat 7-12%-os arányait szembeállítani a Horthy-kori 18-53%-os arányokkal, valamint a gazdasági és a kulturális ágazat jóval magasabb mai arányait. Már első rátekintésre is megállapítható volt ugyanis, hogy a fürdőkultúrával érintkező, azt fenntartó és továbbemelő jelentősebb költségvetési ágazatok (a gazdaságinak és a kulturálisnak) együttes részesedési aránya 72-98% között mozgott a déli parton. Mindegyik partmentí településen felül volt a 70%-on, Fonyód esetében csaknem elérte a ioo%-ot. (97,70%) A költségvetési ágazatok között a legnagyobb részesedés - természetszerűleg - a gazdasági ágazaté volt: 40-50% között mozogva. Az ágazaton belül azonban aligha voltak elegendőek az utakat, a hidakat, a közlekedést érintő költségvetési tételek, úgyszintén - relatíve is - az üdülőhelyi feladatokat ellátó kereskedelmi tételek összegei, jóllehet e keretek biztosították azoknak az állandó üdülőhelyi alkalmazottaknak (a fürdők, a strandok, a parkok stb.) a bérét is, akiknek a száma a déli parton már elérte - főfoglalkozásúként - a 181-es létszámot. Ez a szám a múlthoz viszonyítottan már csak azért is előrelépésnek volt tekinthető a fürdőkultúra fejlesztése és növelése érdekében, mivel ezek az alkalmazottak a polgári korszakban csak idénymunkát végezve, nem rendszeres munkásai voltak a különféle fürdőhelyi egyesületeknek és társadalmi szervezeteknek. Noha állításunk igazához semmi kétség nem férhet, mégis a gazdasági ágazaton belül éppen a rendkívül megnövekedett feladatok arányaihoz viszonyítottan kevésnek érezzük - több esetben - a város- és községgazdálkodás költségvetési kereteit is. Példaként Balatonszárszó 1975. évi költségvetését áttekintve - átlagként is kimutathatóan - megállapíthatjuk, hogy a parkfenntartás költségeinek ágazaton belüli aránya 42,65%-os volt, a köztisztaságé már csak 5,40%, 179
