Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
még a nyomait sem mutatta valamiféle zöldövezet kialakulásának. De nemcsak a ioo holdon aluli birtokok, de a piaci viszonyokra bizonyos szempontokból érzékenyebben reagáló közép- és nagybirtokok sem reagáltak gyorsabban e lehetőségre, sőt a ioo holdon felüli nagybirtokok kert- és szőlő részaránya 1895 és 1935 között nemhogy emelkedett volna, hanem 0,9%-os részesedésről 0,8%-ra csökkent. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy éppen a szóbanforgó terület volt legtovább a külterjes állattenyésztés hivatalosan is deklarált tenyészkerülete, teljesen világossá válik előttünk, hogy már a századfordulón is érzett hiányok és megfogalmazott igények, továbbá a táj arculatának látható alakulása között olyan ellentétek feszültek, amelyek feloldása napjainkra maradt hátra. Szinte a nagybirtokoknak az intenzív művelési formákkal kapcsolatos „fóbiájára” utal az a művelési ágbeli struktúra is, amely pl. a csaknem 20 000 holdas Zichy-uradalomban volt található: a 8000 kh szántó, a 4000 kh rét és legelő, a 7000 kh erdő és az 1000 holdas berek mellett mindössze csak 70 kh volt a szőlő és 22 kh a konyhakertészet területe. A györöki Jankovichoknak 10 000 kh-jából is mindössze csak 45 magyar hold volt a szőlő területe. E „fóbia” mögött természetszerűleg látnunk kell a tőkehiányt mindenekelőtt, hiszen a szőlőművelés viszonylag mindig drága volt, nagy volt a termelés kockázata és rossz és körülményes - következményeként - az értékesítés lehetősége is. Második megfigyelésünket arra alapoztuk, hogy 1895-ben az érdekelt községekben a gyümölcsfaállomány sorrendi részesedése az alábbi volt: Mindez a táblázat is arról tanúskodik, hogy a mostaninál korlátozottabb lehetőségeket is kihasználatlanul hagyó vidék mezőgazdasága alig-alig mutatta jeleit a tájkörzet kialakulásának, nagyon halványan e folyamatot csak az őszibarack-állomány „viszonylagos” túlsúlya jelezte. (Korántsem e gyümölcsfajta később nemesített, koranyári változatáról van szó!) A gyümölcstermesztés - különösképp a nyári gyümölcsöké - paraszti jellegű volt az üdülőövezetben. A szekérrel piacra vitt mozgóárusítás a századfordulót követő évtizedekben még el tudta látni a nyaralók igényeit. Az üdülők magyrésze ugyanis ekkor még külön lakott, külön főzött, többnyire parasztházakban, tehát automatizáltan is vásároltak, amennyiben a szállásadók zöldségeskertjei e szükségleteket nem fedezték. Amikor a tömeges üdülés keretei tágultak a déli parton, s a bérleti bolgár kertészetek is tevékenykedni kezdtek, ekkor is a paraszti árutermelés látta el a bővülő piacokat, még a tejtermelésben is az istállózó paraszti tehéntartás járt elől a déli parton, a húsellátást azonban már szilva őszibarack meggy dió alma eper körte cseresznye kajszi mandula gesztenye 54 165 25 573 14 573 13 542 13 367 12 294 10 398 6 262 4 212 628 434 169
