Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
csak a nagyüzemmel együtt tudta biztosítani. A mezőgazdaság paraszti termelőerői ennek következtében jelentősen gyarapodtak, a Tó melletti régió jómódú polgáriasodé vidékké alakult át a megyében. Az elmondottakból egyértelműen következett számunkra az a tény, hogy a kapitaüzmuskori egyre növekvöbb dinamikájú fürdőkultúra részére a Tó környéki mezőgazdaság nem tudta megtermelni a szükséges terményeket, nem tudta kielégíteni a fürdőzóna felvevő piacát. A déli parti gyümölcs- és zöldségövezet kialakulni nem tudván, csupán csak a hagyományos agrártermelés útját járta a Tö környéki mezőgazdaság, a tájkörzeti agrárgazdaság nem tudott megvalósulni. A szőlő is még csak a filoxera utáni kormányprogram akcióinak a keretében született meg a homokos partszegélyeken. Ekkor létesültek Balatonmária és Balaton- keresztúr szőlőkultúrái. E tájról írta csaknem kortársként Baksay Sándor, a század második évtizedének elején: „A Balaton egész hosszában, a Nagyberek szélein, amerre régebben a kis tenger habjai kecskéztek, az egész part ki van már fodrozva és csipkézve szőlőültetvényekkel.” Ez a kultúra is a magyar kisbirtokos társadalom kezenyomát viselte magán! Sem a szőlő-, sem a gyümölcstermelés nem tudta speciális feladatkörét betölteni a fogyasztói piacon, mindebbe természetszerűen az agrárollónak egy bizonyos mértéken túli káros hatása is belejátszott, mind a termelő, mind pedig a fogyasztó kárára. Magyarán szólva a Balaton-környék urbanizációs fejlesztésével együtt növekvő fürdőkultúra ellátó és kielégítő zöldövezetének a kibontására és megoldására nem tudott vállalkozni a tóvidéki mezőgazdaság. Nem tudta sem a termelő mezőgazdasági kis- és nagyüzemekben kiépítendő infrastrukturális adottságokat, sem pedig az időjárás adottságai által is meghatározottan labilis idényfogyasztás helyét mindenkor pótló tartósító és feldolgozó apparátus kiépítését megteremteni. így a méltatlanul elparentált „Kert-Bálaton” program sem tudta a kapitalizmus korában - hazánk specifikus tárjegységében - a szerepét betölteni. * * * A kapitaüzmuskori fürdőkultúra, amely lényegében a Széchenyi-féle balatoni hajózási és fürdőzési program alapján kezdett kibontakozni az 1860-as esztendőktől fogva - végül is a tőkés gazdálkodás fejlődésével egyidőben és vele párhuzamosan kezdett ugrásszerűen növekedni. E növekedés legfőbb mutatói - egyben okozói - a Vasúti hálózat kiépülése, a parcellázások lebonyolítása, a fürdőtelepek, a kikötők és a hajózás kiépülése, a belső idegenforgalom növekedése, a fürdőegyesületék tevékenysége, a tókörnyéki villák és nyári lakok gombamódra történő szaporulata: egyszóval a táj beépülése jelezte azt a kardinális változást, amelyben a Tó természetes környezete beépített tájjá alakult át. 3. A szocializmuskori fürdőkultúra A felszabadulás esztendejének tavaszán ádáz csatazaj vette körül a Mar- git-vonalba beépített Tó környékét a második világháború fináléjában. 1944 decemberétől 1945 áprilisáig a Balatontól a Dráváig több mint 4 hónapon keresztül, mintegy 25 km-es sávban — 93 kiürített somogyi község és 65 puszta területén - állófront vágta keresztül a megyét. 170
