Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
a balatoni fürdőzés szignáljának volt tekinthető. E múltszázadi romantikát tükrözte a „Sír a kislány a Balaton partján” című tájfestő dal is, amelyet ugyancsak daloltak mindenütt az országban. A balatoni dalok komponálására felszólító 1895-ös országos pályázat e tájt Íratta meg Pósa Lajossal és Dankó Istvánnal „Elrabolta a galambomat a Balaton tőlem” kezdetű érzelgős nótát és Pete Lajossal „A Balaton tükre felett” című hallgatóját. A tóparti társasági élet alkalmain, a vendéglátó létesítményekben, de a villák falai közötti alkalmi összejöveteleken is, évtizedeken keresztül, ugyancsak népszerűek voltak a Siófokon született Kálmán Imre magyaros zenei elemekkel díszített és a Fonyód-Bélatelepen alkotó villatulajdonos: Huszka Jenő fülbemászó operettdalai is. Lényegében balatoni ihletésűnek tarthattuk a Heltai Jenő szövegére írott Kacsóh Pongrác „Kék tó, tiszta tó” kezdetű dalát is a János vitézből. A déli parton szigetként emelkedett ki e közhely-zene világából a Soli Deo Gloria szövetség balatonszárszói telepe, ahol is - a harmincas években - a népi Magyarország előőrseinek konferenciáin és táborain messze hallatszottak népdalaink csodálatos dallamai a balatoni csillagos esték tábortüzeinél. A bartóki és a kodályi népzeneprogram e táborban - s még néhány tókörüli népfőiskolás és cserkésztáborban - nevelte hazai ifjúságunk százait és ezreit zenei anyanyelvének az ismeretére. * * * Amikor a Balaton nevét halljuk, egy üdülővárosias fogyasztásra berendezkedő, egyre konstansabb - és a távlat szempontjából - nagyon differenciált, hiszen iidülő-piacigényes népesség kialakítására kell gondolnunk. Ez a kérdés- komplexum a balatoni fürdőkultúra egyik alapvető kérdése, s nélkülözhetetlen eleme volt nemcsak a kapitalizmus korszakában, de annak mondható még napjainkban, fürdőkullúránk szocializmuskori szakaszában is. A kérdés felvetödése korántsem új, legalább háromnegyed évszázados, különösképp a századforduló óta. Korábban az üdülök részére a délipart menti mezőgazdaság aligha tudta megtermelni a szükséges terményeket. Az állattartás bizonyos koncentrálásával már törődött a mezőgazdaság e tájon, ajzöldség- és gyümölcsellátással kevésbé, az még — „házilagosan” - is biztosítható volt. E korszakra esett a földművelésügyi kormányzatnak a tehenészetek létrehozására irányuló terve, de Fáber Oszkárék és Latincáék nagyvonalú elképzelése is a Balaton hús- és tejellátásának a rendezésére a Tanácsköztársaság idején. Nézzük meg most azt, hogy a Balaton közelsége hogyan befolyásolta annak a területnek az agrárfejlődését, amelyen később létrejött a Balatonboglári Állami Gazdaság? Az érintett községek művelési ág megoszlása a következőképpen alakult (lásd 7. sz. táblázati): Az 1895 és 1966 közötti 70 esztendőre összesítettük a Balatonboglári Állami Gazdaság által érintett tóparti községek művelési ág megoszlására vonatkozó adatokat, amelyekből - ha nem is egzaktan - a fejlődés vonala kiolvasható. Mind az 1895-ös, mind az 1935-ös községi részarányokat tekintve megállapíthattuk a hagyományos gazdálkodás meglétét. A kert és a szőlő részaránya nagyjából a megyei átlagnak felelt meg. A szántóföldi termelés, a rét- és legelőgazdálkodás négy évtizede pedig
