Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
Egy faragott kapu vagy vízimalom esetében a vázlat többet mond el, mint a fénykép már csak azért is, mert a vázlaton a főbb méreteket is rögzíteni lehet és ikell is. A fotó és a vázlat fontosságát érzékeltetendő, megemlítjük, hogy a népviselet (ami alatt mi mindig a hétköznapi viseletét és az ünnepi viseletét egyaránt értjük) leírásánál pl. felbeosülhetetlén segítséget nyújt a fénykép és a rajz. Az anyaggyűjtésnek rendszeresnek és átgondoltnak kell lennie. Mindenekelőtt alapadatokra van szükség. A kutató azonban nem áll néki például megszámolni egy falu vagy város lakosságát, hiszen erre va'nnak statisztikai források. De szüksége lehet ezek kiegészítésére. Egy vallási szekta helyének, sajátosságainak megértéséhez megkísérelhetjük az összes érintettek megkeresését - mert nagyon valószínű, hogy néhány nap alatt végig járhatjuk őket. Tömegjelenségek vizsgálatánál ez az út nehezen járható. Egy 5000 lakosú községben nem kérdezhetünk végig mindenkit iskolai végzettségéről (itt t. i. a statisztika csak tájékoztató értékkel bír), ‘nem készíthetjük el minden család konyhájának, gazdaságának teljes eszközleltárát. Ezt a nehézséget úgy szokás áthidalni, hogy reprezentatív mérést végzünk: minden tizedik vagy tizenötödik család adatait állítjuk össze, esetleg minden utcából ikét-'két házat vizsgálunk meg alaposan. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a felmérés bázisát magában a tanulmány végső szövegében is póntosan meg kell jelölnünk. Az anyag csoportosítását a kutató által felállított munkahipotézis megkönnyíti. Ha pédául a népi hiedelmek elterjedését vizsgáljuk, kétségtelenül abból a feltevésből kell kiindulni, hogy ezek az idősebbek körében erősebben élnek, a fiatalok között viszont alig tapasztalhatók. A tömeges információ azonban lehetővé teszi, hogy az életkor és hiedelem pontosabb összefüggéseit is megállapítsuk, pl. azt, hogy az 50 és 70 életév között hány százaléknál figyelhető meg, s hogy a 70. életév felettieknél mennyivel erősebbek a hiedelmek. De csoportosítható ez a társadalmi helyzet, a munkamegosztásban elfoglalt hely, iskolai végzettség szerint is. Napjainkra inkább a válaszok tartalma szerinti csoportosítás mond többet: hányán ismerik a hiedelmet, hányán hisznek még benne, hányán 'nem is hallottak róla. Az anyag csoportosíthatósága miatt ismételten megemlítjük az adatközlésre vonatkozó személyi adatok (életkor, foglalkozás stb.) jegyzésének fontosságát, hiszen csak ezzel együtt lehet az információkat több szempont alapján is csoportosítani, „variálni”. Jobb mindig egy kicsit többet felírni a lapra, mint hónapok múlva szomorkodni azon, hogy a temérdek megkérdezett személy életkorát elfelejtettük feljegyezni a kérdőívre. A vizsgált terület emberi közösségeinek leírásához az egészségügyi viszonyok elemzése is hozzátartozik. Azért emeljük ki ezt a kérdést, mert helytörténeti irodalmunk gyakori hibája, hogy a szerző beéri egy újonnan épült orvosi rendelő, orvoslakás elkészülte feletti lelkendezéssel. Feladata azonban ennél jóval több. Vizsgálnia kell a közművesítés kérdését, a különféle betegségek gyakoriságát, régi betegségek (tüdőbaj, reumafélék, fogbántalmak) továbbélését, illetve elhalását, új betegségek (pl. gyomorbántalmak, érrendszeri megbetegedések) feltüntetését, az alkoholfogyasztás alakulását. Ez a munka elképzelhetetlen a körzeti orvos támogatása nélkül, már csak azért is, mert kevesen ismerik olyan jól az emberek mindennapi életét, mint az egészségüket gondozó orvos. A hagyományos történetírói metodikához - különösen az új- és legújabb- kori kutatások esetén - szervesen társítható szociológiai-néprajzi módszerekből 8
