Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

közül egyedül a Löki található meg Nagybajomban. De az a családnév is már a középkor végén ismert a faluban. Kak, Lencsen és Lók esetében nevek híján még ilyen egybevetésre sincs lehetőségünk. A jobbágyok származáshelyére egyértelműen utaló Balogdi, Kaki, Korotnai, Lencseni családnevek pedig hiányoznak Nagybajom ismert jobbágynevei köréből. Ennek ellenére az említett öt település lakóinak egy része feltétlenül Nagybajomba kellett hogy költözzék. A közeli Sárd, Vrácsik, Fájsz, Libickozma ugyanis maguk is lakatlanná váltak a XVI. század közepén.

140 Nagybajom ugyanakkor más helységekből is kapott utánpótlást. A Laki családnév, amennyiben nem a Lóki névből alakult, valamelyik somogyi Lak településre, a Jákó név a szomszédos Jákóra, a Kozma név pedig a hasonnevű, közeli falura utal.

411 Az öt elpusztult falu egykori lakói számára természetesen nemcsak Nagybajom jelentett vonzást, hanem más település is. A közeli Segesden pl. a Balogdi nevezetű jobbágyok nem hagytok kétséget afelől, hogy egykor Baiogdról települtek át.

142 Hiába voltak Balogd és Nagybajom földesurai azonosak, ez Balogd lakóinak útját egyértelműen nem határozta meg. A földesurak azonossága más vonatkozásban játszott döntő szerepet, ti. abban, hogy Balogd puszta a továbbélő Nagybajomhoz kapcsolódott. De miért kapcsolódott ^agybajomhoz a másik négy puszta? Hiszen ezek földesurai eredetileg nem tartoztak Nagybajom és Balogd birtokosaihoz, a Frank-atyafisághoz. A 16. század második felében a Frank-atyafiság leszármazottai mellett Nagybajom földesurai között fokozatosan megjelentek a szomszéd puszták urai. Először 1572-ben Tóti Lengyel Lőrinc és István tűntek fel köztük. A Tóti Lengyel Korotnai János ítélőmesterrel és Fajszi Jánossal való rokonságuk révén Lók pusztát, Kak és Korokna puszta (most már ezen a néven szerepel) egy részét birtokolták.

143 1598-tól Nagybajom földesurának számított Korotnai János is, aki a középkor végén élő Korotnai János (nem azonos az ítélőmesterrel) utóda volt, és így Kak és Korokna puszták másik részét mondhatta magáénak.

144 Lencsen puszta birtokosáról adatok híján hasonló megfigyeléssel nem szolgálhatunk. Valószínű azonban, hogy valamiképpen itt is érvényesült az általános jelenség: a puszták urai Nagybajom földesuraivá váltak. Csábítónak kínálkozik az a feltevés, hogy a puszták urai egykor jobbágyaik Nagybajomba költözése révén lettek nagybajomi földesurakká. Ennek azonban ellentmond, hogy az említett falvak elnéptelenedése után tulajdonosaik csak jóval később lettek Nagybajomban birtokosok. A változást azzal magyarázhatjuk, hogy az említett személyek rokonságba kerültek Nagybajom középkori eredetű földesuraival, a Frank-atyafisággal. Tóti Lengyel Lőrinc és Koroknai János egyaránt azáltal lett Nagybajomban földesúr, hogy benősült a Frank-atyafiságba. (Lásd az I. táblát!) A 17. század elején birtokkoncentrációra is sor került. Koroknai János utóda, Koroknai Mihály részben kedvező örökösödés révén, részben vásárlással jelentős somogyi jószághoz jutott. Megszerezte a koroknai váruradalmat és Nagybajomban is további birtokrészre tett szert. Ennek megfelelően 1660-ban Balogd és Nagybajom, a két lakott település csaknem teljesen a Koroknai és a vele rokon Topos család tulajdonában volt.

145 A birtokkoncentráció révén a puszták urai a Koroknai család leszármazottai lettek, akik ugyanakkor Nagybajomban is földesurak voltak. A puszták és Nagybajom földesurainak azonossága,