Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében
193- Thury Etele: A dunántúli református egyházkerület története. I. Pápa 1908. 169-171. 1. - A belső-somogyi református egyházak száma 1655-ben 41 volt (OSzK. Quart. Hung. 1043. fol. 75-80.). 194. RL. Archívum Agentiale, A-B. köt. 423-424. 1. 195. Uo. 405-8. I. 196. A következő hiányos névsor állítható össze róluk 1618 és 1717 között: Kosztolányi György, Laksai Sándor (először), Fider Mihály, Sellyei András, Laskai Sándor (másodszor), Igmándi, Csepeli, Szalánki István, Körösi Torma Ferenc és Körmendi Mihály. - Szalánki Pál kántortanítót pedig egy Takáts nevű követte. Az összeállítás forrásai: Beck Gergely: A belső somogyi református egyházmegye története. (Csurgói könyvtár 2.) Kaposvár 1935. 22, 30, 31, 39. 1.; Balázs: Laskai levelei, 305-306. 1.; RL. Archívum Agentiale, A-B. köt. 409-421. 1. - Az utóbbiak alapján helyesbítettük és kiegészítettük Beck adatait. 197. Laskai életére és tevékenységére Balázs László bevezetővel ellátott forrásközlését (Balázs: Laskai levelei, 303-340. 1.) használtuk. Különösen a 320, 322-324, 327, 329, 331. és 334. lapokon közölt levelekből merítettünk. 198. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. Szerk.: Pokoly József. IX. Bp. 1910. 101. 1. 199. Földváry: A református egyház és a török, 163. 1. 200. RL. Archívum Agentiale, A-B. köt. 405-420 .1.; OL. C 38. Helytartótanácsi levéltár. Conscriptiones cassae parochorum: Dioecesis Vesprimiensis, no. 1.; VEL. Visitationes canonicae, A 8/9. pag. 356.; Uo. A 8/13. pag. 265.; Körmendy József: Fa- és sövénytemplomok a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10 (1971), 53. és 73. 1. - Tóth Endre kőtemplomot említ (A belső-somogyi egyházmegye, 143. 1.). A források ezt nem erősítik meg. - A falubeli hagyományról Lőczy Lajos református lelkész szíves írásbeli közlése tájékoztatott. A hagyományt megerősíti az a körülmény, hogy a 18. században, amikor már a katolikusok temploma felépült, de a plébános még a lebontott református templom közelében álló egykori református parókián lakott, a templomot nem a mai Kossuth utca elődjén közelítette meg, ami nyilván kerülő lett volna számára, hanem a Fő utca elődjéről a kertek alján futó gyalogösvényen jutott el a Templom utcán levő templomba (OL. C 59. Helytartótanácsi levéltár. Deparmentum urbariale, Acta urbarialia, 1772. szeptember 2 1.). Az itteni vallomásból az is kiderül, hogy a plébános a plébánia és az új templom távolsága miatt vette igénybe ezt az utat, melyet a falubeliek prédikátoruk idejétől fogva használtak. Ha a plébánia, azaz a katolikusok által elfoglalt prédikátorház a temetővel lett volna kapcsolatban, akkor a plébánosnak a gyalogos átjáróra nem lett volna szüksége, mert leghamarabb a Templom utcán jutott volna el a plébániából az új templomba. A 18. századi átjáró minden bizonnyal azonos azzal a gyalogúttal, amely a Török-pék-udvaron át vezet a Fő utcából a Templom utcába (Somogy földrajzi nevei, 446. 1. 50. sz.). A balogdi és a lencseni templomok romját a múlt század derekán még látták, a lóki templom romjainak helyén pedig akkoriban ültettek szőlőt (OSzK. Fol. Hung. 1114. 36. kötet, 68-69. !•). - A hódoltsági területeken levő templomok sorsáról átfogó képet ad Földváry: A református egyház és a török. 138-140. 1.
