Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

ment és oszlót. Mindazonáltal vigasztaló leveleket Írván nekiek és segítséget is Ígérvén egynehány katonát Vak Bodi hadnagyomal viszaküldöttem, megválik már, mint indulnak, vágják-c? anyira, az mint« Újlaki uram, az mikor látom, akor elhiszem. Énvelem ellőtte volt, de mezítelen fegyverrel sem tarthattam az szaladástul, azuttán sem, ügyet vivén (így!) mind elszököt, szélyedet. Én ugyan Andrássi sógor uramnak megírtam, csak indulyon, reméníem holnap itten leszen, elküldöm, ha onnat valami jó informatiom érkezik, költözzék által, holot nem, sohasem méltó az az föld, hogy Dunán innét való ember csak egy is meghallyon érette, vagy vérét ontsa, mert az se hazája boldogságát, se törvényét nem kívánja, hanem csak az német birodalmát, kivel edgyütt az zavaros vizben halászhasson. Kuruczá sem egyébért lövének, hanem hogy az németek és németesek jószágit, jovait praedállyák, most már meg labanca azért lesznek, hogy az kurucok jovait praedálhassák. Hiszem Istent, egy pinzig megfizet nekik értette. Én csak máris igen kevessed magamai vagyok, lehetetlen, Kegyelmes Uram, csak ezeket is megtartanom, továb nem kénszeritettem, csak Nagyságod kegyelmes válaszáig, de azt sem várták, már szélyel mentenek, félek rajta, harmad nap alat csak kevés szolgáimal ne maradgyak. Az lengyelség

2 még mcgvagyon, nagy lamentatioval Nagyságodhoz kéredczenek, ha az kevés had is eloszol, kéntelenitetem elbocsátanom, noha nyerességek bizony szép volt, de most kevés kárt válván, kí külömben nem lehetvén, sok bajom vagyon véllek, eléggé Ígérem, hogy Nagyságod előtt recommendalom, de nincsen haszna. Nagyságtok parancsolattjábul az Duna mellet való faluk mind szekér hátán voltának, hogy elfussanak, de mivel ma megértettem, hogy vadnak közel 600 fegyveres emberek azon falukon, én ma eöket prohibeáltam az eloszlástul. Hanem serio parancsoltam az budai sajkásokra való vigyázást, ki nélkül el sem lehetünk Kegyelmes Uram, mert ha azon faluk kibontakoznak, az Dunán való passussa az rácnak szabadon felnyittatik, sohonnat semmi hír mi részünkre nem communicáltatik, az földvári rév semmi módon nem perseverálhat, sött leereszkedvén az Dunán, az szigetekben megnapol, két s három mélföldig is kicsapdoz. Ezek biztattják magokat, hogy eök megoltalmazzák magokat, csak maradhassanak helyben, már továb állyon Nagyságod kegyelmes dipositiojában. Én ex obligatione et informatione incolarum kívántam Nagyságodat tudósítanom, most ujobban meghitt emberemet fogom Dunán tul expediálnom, magam penig várom Nagyságod kegyelmes resolutioját, mert bizony csak magam maradok, az Isten az jó szerencsém, mert ha vagy kétt nap találtam volna ottan mulatni még, ottan maradtam volna ugy, az mint itten had nélkül és igy Dunán tul való uraiméknak egészlen kedvek telhetet volna szándékjokban is és igy sem hazámnak, sem Nagyságtoknak nem szogálhattam volna. De bizom Istenben, hogy csak az eloszlot hadam pihenhessék meg kétt vagy három hétig, felhozza még az én csillagomat is, tudom, mind magokat, ki mire való, mind helyeket, hiszem Istent, most ismertetvén meg magokat, meg is ostoroztatnak, lehetetlen lévén se tülük, se az németiül megmaradniuk az sok praedálásokért és gyilkosságokért, ki nyilván vagyon mind német, mind pártos magyar urak ellöt, hogy nem az én hadamtul, hanem eö tüllök volt. S noha Nagyságod parancsolattjára mindenekben kész vagyok, de az had igy eloszolván, ha Nagyságod kegyelmes gratíája valami respiriumot engedne, asisecuralom, három hétre ad summum az egész hadat, előállítom s valahova Nagyságod kiványa, találja kész szolgáját, az mint hogy maradok is mindenkoron Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor m. p. Philep Szállása 31 martii 1704. (Külső címzés nincs.) 1. Talán Bercsényi Miklós ezeréről van szó. 2. A Rákóczi által zsoldba fogadott lengyel gyalogság. 171. Egri tábor, IJ04 március $r. 11. Rákóczi Ferenc fejedelem döntése Visa János kalocsai prépost kérvényére. A panaszos a Kollonics bíboros által elvett pécsi és Pécs környéki javait kéri vissza. Döntés: a dunántúli tisztek járjanak az ügy végére. (Eredeti. OL G. 19. RSzL II. 2. f.) Méltóságos Fejedelem, nagy jó Kegyelmes Uram! Tiz esztendeig a pécsi diocesisben vicarius generalis lévén, tisztem szerint engem illető dolgomban eljártam, Radonay Máttyást pécsi pőspeket cardinal Kollonics a császárral eő Főlségével letétette, Dőlni István uramat hellyébe promovealt, (így!) ki is hat esztendeig pécsi