Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

látogatási programot, melyet a nem határozott céllal érkező - külön általános, külön középiskolai - csoportok számára adhat a levéltár. Ugyanakkor lehetőséget adni a főként helyi, rendszeres kutatási programot végző szakköröknek vagy csoportoknak. Másik oldalról még járhatóbb út, hogy a levéltár „jut el az iskolákba" - kiadványain keresztül. Ebben az összefüggésben tartom felmérhetetlen fontosságúnak a „Levéltár és iskola" sorozat megjelenését. Megyénkben az első kiadványok megjelenése után a szerkesztők és a szerzők szerették volna tisztábban látni: milyen anyagra is van szükség elsősorban az iskolákban, továbbá a nevelők is igényelték a felhasználási javaslatot. Nagyatádon általános iskolai, Siófokon és Marcaliban középiskolai munkaközösség-vezetők számára szerveztünk a megyei „Történelmi arcképcsarnok Somogyban I.", illetve a „Cselédsors az uradalmas Somogyban a két világháború között" c. kiadványok alapján bemutató foglalkozást. Korreferátumomban ezeknek a foglalkozásoknak az általánosítható tapasztalataiból kívánok néhányat felvillantani - a korreferátum meghatározott időtartama miatt sem a teljesség, sem a teljes logikai sor végigjárásának igénye nélkül. Szeretnénk, ha a konferencia választ adna a nyitva hagyott kérdésekre, másrészt talán egy-egy adalékkal segíthetjük a közös álláspont kialakítását. II. i. Bemutatóink egyik vitatott kérdése volt, hogy hol használjuk {el a helytörténeti anyagot. Többen azt vetették fel, hogy ezeket az anyagokat tegyük külön történelemórákra, erre a tanterv által előírt helytörténeti órákat tartották a legalkalmasabbnak. Mások a kampányjellegű felhasználás veszélyét látták ebben a megoldásban, és éppen a folyamatosságot és a sok oldalról való hatást tartották fontosabbnak. Javaslatuk alapján e kiadványokat egyes órák részeként, a tantárgyi anyaghoz kapcsolódva használjuk fel, és értelemszerűen nemcsak a történelemórákon, hanem a kapcsolódó más szaktárgyak óráin is (pl. irodalom, biológia, földrajz stb.). Ilyen felhasználás mellett kaphatná a helytörténeti órák egy része a szintetizálás feladatát. Vitát eredményezett az a javaslat is, hogy a szakkörök dolgozzák fel az anyagot. A vita alapján az az álláspont alakult ki, hogy a szakkörök is dolgozhatnak nyilván az anyaggal akár feldolgozás, akár további gyűjtés jelleggel, de a helyi anyagban rejlő lehetőségeket nem szabad csak a szakkör tagjaira korlátozni, hanem minden tanuló számára hozzáférhetővé és hasznosíthatóvá kell tenni. A nevelési jellegű felhasználás érdekében fontosnak tartjuk, hogy ezek az anyagok kellő példányban kapjanak helyet az iskolai könyvtárban, a tanulók ott juthassanak hozzá, így a felhasználás során az anyagban rejlő nevelési lehetőségeken túl az információszerzés és könyvtárhasználat készségét is fejleszthessük a fiatalokban. Az iskolai felhasználáson túl fontosnak látszik az is, hogy az anyagok a közművelődési könyvtárakban is helyet kapjanak, mert nagyon sok érdeklődő éppen ott találkozhat velük, s a levéltári anyag közreadásában rejlő nevelési lehetőségeket nem szabad csupán az iskolai életre redukálnunk. Ennek a megvalósítása természetesen kihatna a példányszám meghatározására is. II/2. A másik szerkesztési vagy szerzői területet érintő kérdés, hogy mit tartalmazzanak ezek a kiadványok. Egyes igények dokumentumgyűjteményt várnak az anyagtól, mások a dokumentumok alapján készült feldolgozásokat - a tananyaghoz készült történelmi olvasókönyvek és a Régen volt.. ., Történetek a középkorból stb. országos kiadványokhoz hasonlóan. A legtöbb álláspont az is-is-sel jellemezhető, azaz a dokumentumok és a feldolgozások egyaránt helyet kaphatnának helytörténeti anyagként is. Sőt, olyan igény is elhangzott, hogy ne szigetelődjenek el az egyes részterületek, hanem inkább a koncentrált ráhatás érvényesüljön. Olyan helytörténeti olvasókönyv igénye vetődött fel, amelyben a helytörténeti anyag mellett a néprajzi, népművészeti, népköltészeti helyi anyagok is szerepelhetnének. (Itt említem meg, hogy pl. továbbképzési intézetünk másodszor jelentette meg az ének-zene tanításához a kiegészítő megyei dalanyagot.) Az ilyen jellegű olvasókönyvtől már alig van messze a diaanyag vagy éppen a hangosított diasor szerkesztése, mint ilyen törekvések már más megyékben is megkezdődtek vagy részben meg is valósultak. Ezek a törekvések viszont már természetesen túl mutatnak a levéltár lehetőségein. Nem sikerült megnyugtatóan megállapodnunk abban, hogy külön anyag készüljön-e az alsó és felső tagozat (azaz az általános iskola) és külön a középiskola számára. Jelen köteteink ezt az utat járják részben. De megfontolandónak látszik az egységes anyag - főként dokumentumoknál, amelyből minden iskolatípus kiválaszthatja a számára szükséges anyagot.