Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

III. A következőkben a téma didaktikai és metodikai kérdéseiből emelek ki néhányat - inkább csak jelzésszerűen. i. A bemutató órák mindegyikén megfigyelhető volt, hogy általános és középiskolákban egyaránt nehezen teremtenek kapcsolatot a tanulók a tárgyalt helytörténeti és az órákon feldolgozott történelmi tananyag között. Enyhén vulgarizálva úgy lehetne érzékeltetni, mintha a történelmi ismeretrendszer is, meg a feldolgozott helytörténeti anyag is külön-külön Zárt rendszert, zárt egységet alkotna a tanulók tudatában, s a két egység kapcsolatának megteremtése az órát irányító tanár egyik legnehezebb feladata. Valószínűnek tűnik, hogy a történelemórákon kialakított általánosított képeket kellene többször szembesíteni az egyedit jelentő tényanyagokkal. A vélemények megegyeztek abban, hogy a kiadványok a törzsanyag-kiegészítő anyag viszonyában az utóbbihoz tartoznak, és jelenthetik a történeteket, az indukciós anyagot a történelemhez való eljutásban. Abban viszont megoszlottak a vélemények, hogy lehet-e a történelemtanár annyira lokálpatrióta, hogy elvárja a helyi anyag bizonyos fokú ismeretét is - nyilván nem sablon feleltetés formájában. III/2. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a tárgyalt helyi anyagokról a tanulóknak alig van (ha egyáltalán van) előzetes ismerete. E vonatkozásban úgy látszik, az iskolán kívüli információs csatornák nem működnek kellően. A Nagyatádon látott bemutatót megelőzően (ahol megyénk kiemelkedő történelmi személyiségéiről volt szó), a foglalkozást megelőzően interjú készült néhány járókelővel és tanulóval. Egyik kérdés a fiatal város közembereket ábrázoló szobraira vonatkozott. A felmérés szerény eredménye aligha okoz meglepetést. Ennek egyik oka az érdeklődés irányításának hiányosságain kívül talán éppen az, hogy országszerte a helyi történelmi egyéniségeknek emléket állító utcanevek, emlékművek emléktáblái gyakran többet árulnak el arról, hogy kik és milyen évforduló alkalmából állíttatták, mintsem a névadó vagy a megörökítendő személy egyéniségéről. III/3. Röviden érinthetjük az ismeret-ismeretszerzés viszonyát a helyi anyag feldolgozásában. Valóban fontosnak látjuk, hogy a tanár ne csak közölje és maga mutassa be a felhasználandó forrásanyagot, hanem forrásként használja, sőt a kiadványt ne is csak egyedüli forrásként kezeljék. Ügy használják fel, hogy egyben a forráskeresés és forrásfeldolgozás képességét is fejlessze a tanulókban. III 4. Nagyon lényegesnek éreztük azt a két kérdést, amely közvetlen nevelési helyzetre irányult. Egyöntetű volt minden vitázó véleménye abban, hogy nem elég helyi vonatkozású ismerethez : juttatni a tanulókat, hanem meggyőződést kell bennük kialakítani, az anyag személyiségformáló hatását ki kell használni. a) Az egyik kérdéskör a helytörténeti anyagban rejlő szülőföld szeretetére nevelés szűkebb területre vonatkoztatásával, azaz a szülőfalu-szülőváros problémájával foglalkozott. A mai felnőtt társadalom jó részében ott él hol valósan, hol nosztalgikusán a szülőfalu-szülőváros szeretete. Vajon hogyan él ez a mai tanuló tudatában és főként érzésvilágában? A szülőfalu és a szülőváros mindig más elemeket tartalmazott zömmel, de vajon kötődik-e valahová a városba költözött vagy a városi kis családi házból modern lakótelepre költözött tanuló? E kérdéskör vizsgálata tudjuk, nem levétári ügy, de a levéltári anyag nevelő jellegű felhasználása során szükségképpen ezzel a kérdéssel is szemben találjuk magunkat. b) A másik kérdéscsoport az őszinteség pedagógiai fontosságával függ össze, megvalósítása határozott nevelői magatartást és tapintatot igényel. Arról van szó, hogy a helytörténeti anyagokat semmi esetre sem szabad zártan kezelni, inkább éppen a nyitottságra kell törekedni. Ennek gyakori módja a témához kapcsolódó további gyűjtésre buzdítás. Ha ennek során embereket kell megkérdezni, főként szűkebb családi körben, - előfordulhatnak negatív válaszok is. Nevelési szempontból eredményesebbnek kell tekintenünk a múlt és a jelen problémáit is megláttató, azokat megértető és javítatni szándékozó tanári munkát, mintha valaki az őszinte véleményt letorkolva sablon nézetekre tud csupán nevelni. Tisztelt Konferencia! Tanácskozásunk alapján összegzésképpen szeretném a magam (és a korreferátumomban említett bemutató foglalkozások résztvevői nevében is) javasolni, hogy levétáraink állítsanak össze és juttassanak el a különböző iskolatípusokhoz programjavaslatot arról, hogy a levél-