Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

Egyre látogatottabb, egyenlőre még csak középiskolai fokon a kutató klubunk, amely egyértelműen, a külön e célokra életre hívott sajtóarchívumunkra támaszkodik és levéltárunk szakkönyvtári és helytörténeti, valamint kutatótermünk segédkönyvtári állományára. Évrőlévre levéltárunk falai között megrendezett - és más intézményekkel közösen is végzett kiállítások is hasznos alkalmai a levéltárban rendezett helytörténeti és szakköri óráknak és tanári továbbképzéseknek. De ezt a célt szolgálják a Levéltári Ügyviteli Szabályzat alapján (133-134. §.) a tananyag egyes részeihez kapcsolódó osztály és szakköri levéltárlátogatások és levéltárismertetések is - amelyeket egyaránt végezhetnek szakkörvezető tanárok és levéltárosok külön-külön is -, de a legeredményesebben akkor járnak el, ha a közös feladatot együttesen végzik el. Tanáraink kapcsolata a levéltárral jónak mondható. Önmaguk továbbképzését szolgáló egyetemi doktori disszertációs kutatásaik után szép számmal vesznek részt közülük a különféle agrártörténeti, várostörténeti és művelődéstörténeti kutatásokban is. Nem egy tanulmánykötet igazolhatja már megyénkben, hogy a levéltár tudományszervező munkájában, a tudományos kutatói - csapatmunkában milyen értékes publikációkat alkottak a középiskolai tanáraink. Levéltárunk soha egy pillanatra sem mondott le a történelemtanárok tudományos munkára történő serkentéséről. De segíti azt a törekvést is, hogy ezek a tanárok órakedvezménnyel, később talán ösztöndíjakkal is - kutatómunkát végezzenek. De szeretném azt is elmondani, hogy kiadványaink nyilvános tudományos vitái valahányszor a tanári továbbképzéseknek is fórumai voltak. Ilyen volt a levéltári évkönyvek, a várostörténeti tanulmánykötet vitája, de a tanári továbbképzéseket szolgálták azok a tudományos tanácskozások is, amelyeket időszakonként rendeztünk a megyében. Ezek között voltak a kaposvári várostörténeti konferencia, de a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján és a Kaposvári Altalános Munkásegylet centenáriumán rendezett tudományos ülésszakok is, amelyeknek az eredményei végül is önálló tanulmánykötetekben öltöttek testet a levéltárosok közreműködésével és szerkesztői tevékenységével. E köteteket azóta is a Pártoktatási Igazgatóság különféle tagozatain tankönyvekül használják. De beszólítjuk a helytörténeti kutatásokat végző pedagógusokat a Pécsi Akadémiai Bizottság és a Magyar Történelmi Társulat által rendezett regionális tudományos tanácskozások fórumaira is. A magyar levéltárak sokszínű tevékenységét összegezve az iskolai történelemtanítás és az iskolán kívüli közművelődés szolgálatában elmondhatjuk: milyen szoros egymásra utaltság van a levéltárosok, a történészek és a pedagógusok munkájában. Ha a magyar levéltárakat a történelmi források nagy bányaműhelyeinek tartjuk, amelyből a levéltárosok - képletesen szólva - termelik ki a történelemoktatás „alap- és szerkezeti elemeit", akkor a levéltáros-történészeket - a szakmai irányítás intézménybeli szakembereivel együtt - a magyar történeti tudat beruházóinak kell tekinteni, míg e csatárláncolat másik oldalán a pedagógusokat: e rendkívül fontos művelet kivitelezőinek. Ezért döntő az, hogy a levéltárosok és a történelemtanárok, mint a nemzet történeti tudatának az építői tartsák népünk egyik leghasznosabb beruházásának a történelemoktatást, tervezzenek a jó és a megbízható levéltári forrásokra, s törekedjenek a hibamentes kivitelezésre, s az aktív szocialista hazaszeretetre buzdító, de a nemzetek közötti megértés és egymásra utaltság gondolatának az erősítésére is. Azt hiszem, hogy az a sokszínű és sokarcú tevékenység, amellyel levéltáraink támogatják az iskolai történelemoktatást, végső soron csak így - egymás kezét fogva - hozzák meg a kívánt eredményeket. Angliai tanulmányutamon láttam, hogy a nagymúltú angol nemzet levéltárai milyen nagy energiát fejtenek ki az iskolák és a kollégiumok részére elkészített kiadványokkal. Ha ez a munka kifizetődő egy nagy nemzet számára, többszörösen az egy kis nép számára. Hogy azonban a magyar levéltárak e tekintetben további hasznos erőfeszítéseket végezhessenek, ahhoz feltétlenül szükség van arra, hogy a tanügy irányító emberei és az iskolák gyakorló tanárai, a pedagógus továbbképző intézmények és a szakfelügyelők időről-időre egyeztessék terveiket a levéltárakkal, hogy ezáltal a levéltári kiadványok és egyéb hasznos levéltári „szolgáltatások" évről-évre szervesen illeszkedhessenek be a tantervi utasítások és az órarendek kereteibe. A korreferátumok sorát Balassa Tibor dr., a Somogy megyei Tanács tanácselnökhelyettese nyitotta meg: Tisztelt Konferencia! Engedjék meg, hogy a Somogy megyei Tanács nevében tisztelettel köszöntsem a mai konferencia minden résztvevőjét, az országos rendezőszerveket, és saját intézményeink képviselőit. Öröm számunkra, hogy a Történelemtanítás és a levéltár címet viselő konferencia