Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

szültek - szabályzatokat kaptak, amelyekbe csak a megfelelő adatokat kellett beírniuk. Ebből következik, hogy minden községben egységesen és egyöntetűen rendezték a paraszti erdőbirtokok ügyvitelét. A választmány hatáskörét és szervezetét ügy

: rögzítették," hogy mindenütt meg kellett választani az erdőgazdát, a pénztárnokot és a jegyzőt, valamint öt közös birtokost, akik az elnökkel együtt alkották a választmányt. A végrehajtó közegek mindegyike - az öt birtokos kivételével - tiszteletdíjban részesült. Feladatuk abból állt, hogy nyilvántartották a jogosultakat, szavataikat, arányrészeiket, javaslatot készítettek a gyűlés elé kerülő ügyekről, ill. előkészítették ezeket az ügyeket, felosztották a gyűlés által megállapított jövedelmeket és erdei haszonvételeket, valamint kivetették a költségjárulékokat,' és az erdőben végzendő munkákat, előterjesztéseket készítettek az erdei termékek értékesítése és felhasználása iránt, és intézkedtek az eladásokról vagy bérbeadásokról. Ezen kívül minden feladatot elláttak, amivel a közös birtokosok gyűlése megbízta őket. A választmány tagjai közül az erdőgazda végezte és ellenőrizte az erdőben folyó gazdasági teendőket, kísérte a helyszínre érkező erdész-szakembereket, valamint ő őrizte a gazdálkodásra vonatkozó iratokat és hatályos rendeleteket. A tiszta jövedelem felosztásáról és az erdei haszonvételek gyakorlásáról úgy rendelkezett a szabályzat, hogy azok egészének a megállapítását a közös birtokosok gyűlésére bízta, de a jogosultak közti arányrésznek megfelelő felosztását a választmány hatáskörébe utalta. Megállapította a szabályzat, hogy ezeknél az erdőknél a haszonvételek gyakorlása tulajdonképpen a tűzifa szükséglet kielégítésére és a legeltetés (makkoltatás) gyakorlatára szorítkozott. Ezt egyébként az üzemtervek is mindenütt alátámasztják azzal a kiegészítéssel, hogy az erdőből kitermelt faanyag rendszerint nem elégítette ki a birtokosok tűzifa igényét, s így a hiányzó fát a szomszédos uradalmak erdeiből voltak kénytelenek pótolni. A tűzifa kiosztását az erdőben végezték sorsolás útján. A legeltetést (makkoltatást) szigorúan az erdészeti hatóságok engedélyéhez, illetve az üzemtervben előírtakhoz kötötték. A tiszta jövedelmeket arányrészek szerint, a pénzszámadás ellenőrzése alkalmával megállapított kulcsszám alapján osztották fel. Amint látható, a gazdasági ügyviteli szabályzatokból csak a belső kezelésre vonatkozó általános alapelveket állapíthatjuk meg, a tényleges használatból származó jövedelmek számszerű adatait és az erdő kezelésével járó, s a birtokosokra háruló költségek mértékét azonban csak a pénztárnaplókból vagy a számadási könyvekből deríthetnénk ki. Ezek viszont nem maradtak fenn a korszakunkból, csupán az 1950-60-as évekből található meg levéltárunk őrizetében néhány az erdőbirtokossági társulatok erdejének számadását tartalmazó napló, pénztárkönyv vagy csekkfüzet. Találtunk néhány ügyviteli szabályzatot Gálosfa, Simonfa, Zselickislak, Zselicszentpál község paraszti erdőbirtokaira vonatkozóan. Ezek a szabályzatok 1958-ban készültek, s a jogosultak jegyzéke is az akkori birtokj.oggal rendelkezőket sorolja fel, de talán mégsem lesz haszontalan, ha röviden áttekintjük ezeket a forrásokat is. Gálosfa község erdőbirto-kosságának a soproni cs. kir. úrbéri főtörvényszék ítéletével (i860, május 15. 341. szám) 25 1/8 telek után 58,2 kat. hold erdő jutott a birtokába. Az 1958-ban készült szabályzat és a hozzá tartozó igényjogosultak jegyzéke viszont en'nél lényegesen nagyobb - 132,8 kat. hold - erdőterületre vonatkozott. Ebből azonban 74,6 kat. hold nem tartozott az 1879. évi XXXI. . • •