Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

vételére a szervezkedés meggyorsítása végett is szükség volt. így akarták elkerülni a törvényhozók, hogy a törvény végrehajtása - esetleges végeláthatatlan bírói eljárás miatt - már rögtön az alapkérdésnél, a tényleges jogosultak jegyzékének összeállításánál megrekedjék. A volt úrbéresek közösségének gyűlése, élért a megválasztott elnökkel, alkalmas volt arra, hogy a hatóságok és az erdészeti szakigazgatás szervei közvetlenül befolyásolhassák és nem utolsósorban ellenőrizhessék az úrbéresek minden tevékenységét. Az állami erdőhivatal képviselője bármikor részt vehetett a gyűlésen - bár szavazati joggal nem rendelkezett -, a közigazgatási bizottság kiküldöttje jelenlétében pedig a gyűlés vezetését - amely egyébként minden más esetben az elnök feladata volt - automatikusan a közigazgatási bizottság képviselője vette át. A felügyeleti hatóságok képviselőit hivatalból is bármikor kirendelhették, de „fontosabb esetekben a közös birtokosoknak fejenként számított egynegyed része" a gyűlés vezetésére kivételesen maga is kérhette a hatósági kiküldött részvételét.

40 A birtokosok gyűlése bizonyos értelemben érdekvédelmi szerv is volt, mivel az érdekeikkel kapcsolatos minden intézkedést határozathozatallal hagytak jóvá, a határozathozataloknál viszont az érdekeltek arányrészeik szerint szavazhattak az elfogadás, vagy az elutasítás mellett. így volt biztosítva, hogy lehetőleg az összességében nagyobb erdőterülettel rendelkezők akarata érvényesüljön. A határozatok végrehajtására maguk közül „végrehajtó közeget" választhattak a birtokosok.

41 Ez a választmány annyi személyből állt, ahányan - az érdekeltek belátása szerint - biztonságosan alkalmasak voltak a gyűlés határozatainak a végrehajtására. Választhattak pl. erdőgazdát, pénztárnokot, stb. Ezeknek a tisztségviselőknek fontos feladat jutott pl. a közösség tagjainak az erdőben végzendő munkákra való szervezésénél, a munkák irányításánál és ellenőrzésénél, vagy a számadások, év végi költségvetések elkészítésénél és ellenőrzésénél, az esetleges költségjárulék hátralékok összeállításánál és beszedésénél stb. A törvény egyébként az erdőbirtokból befolyó jövedelmek elosztását természetesen a kötelező kezelési és őrzési költségek befizetése után fennmaradó jövedelemről lehetett csak szó - és a felmerülő költségek - a már fent említetteken kívül a hatóságok és az állami erdészet képviselőinek kiszállási költségei, a fuvarköltségek, az erdőben végzendő munkák díjai stb. - megosztásának módját teljes egészében az erdőbirtokosok belső ügyének tekintette és az erre vonatkozó rendelkezések megállapítását a közös birtokosok közgyűlésének hatáskörébe utalta. Ilyen vonatkozásban csupán egyetlen kikötést tartalmazott a törvény, azt ti., hogy mind a jövedelmek elosztása, mind pedig a terhek megállapítása, a jogosultság arányában történjék.

42 Az erdőbirtokokból befolyó jövedelmek alatt azonban kizárólagosan csak a rendszeres gazdasági üzemtervekben előírt használatokból származó jövedelmet értették. Más elbírálás alá esett a rendkívüli használatok, ti. az üzemtervben elő nem írt használatok - jövedelme, amennyiben a földművelésügyi miniszter előírhatta, hogy „a közös terhet és költségek fedezésére szükséges összeg gyümölcsözőleg helyeztessék el", az esetleg fennmaradó összeget pedig annyi évre felosztva használják fel a birtokosok, ahány évi rendes használatnak a rendkívüli használat megfelelt. A szabálytalanul - pl. engedély nélkül - történt használat viszont már erdőrendészeti eljárást vont maga után és ilyen esetben a közigazgatási erdészeti bizottság köteles volt