Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

a befolyt jövedelem előbb leírt módon történő felhasználásáról intézkedni, még akkor is, ha az erdőrendészeti áthágás vádjától és a büntetéstől el is tekintettek. Míg az erdők jövedelmének felhasználásáról elég szűkszavúan rendelkezett a miniszter,

43 a költségek kivetésével, a költségjárulékok beszedésével és az erdőben végzendő munkák teljesítésével annál bővebben - egészen apró részletességgel előírva a költségjárulék összegének megállapítását; beszedésének módozatait, az erre jogosult közegek megnevezésével; az erdei munkák elvégzésének módját, pénzzel való megválthatóságát stb. - foglalkozott a végrehajtási utasítás.

44 Köztudott volt ugyanis, hogy a fa- és az egyéb erdei termékek értékesítésénél „megdöbbentő könnyelműség" uralkodott, ami indokolta a faeladásoknál követendő eljárásról szóló fejezetnek még a törvénybe foglalását is, nevezetesen azt, hogy faeladást csak árszabály (kisebb tétel esetén) alapján, vagy árverés útján lehetett eszközölni. Mind a két esetben szükséges volt az állami erdőhivatal, vagy a közigazgatási erdészeti bizottság közreműködése. Részletesen rendelkezett a törvény és a végrehajtási utasítás a paraszti erdők gazdasági ügyviteléről készítendő szabályzatról. A szabályzatnak tartalmaznia kellett az erdő pontos területi adatait (ezeknek az adatoknak meg kellett egyezniük az üzemtervi adatokkal), a közbirtokosok közgyűlésének székhelyét, szervezetét és hatáskörét, a végrehajtó közegek jogait és kötelességeit, az alkalmazottak felfogadásának és alkalmazásának módját és feltételeit, valamint az alkalmazottak szolgálati utasítását, azokat a rendszabályokat, amelyeket az ügyvitel zavartalansága biztosítására az elnökkel, a végrehajtó közegekkel és az alkalmazottakkal szemben, szabálytalanság elkövetése esetén alkalmazni kellett, a különböző erdei termékek és haszonvételek értékesítésének szabályait, a közös költségek kivetésének és beszedésének módját, az anyag és a pénzkezelés szabályainak megállapítását a közös birtokosok gyűlésére bízták. A szabályok megállapítása után azonban azokat be kellett ve'nni az ügyviteli szabályzatba is. A végrehajtási utasítás azt is előírta, hogy a szabályzatnak mindenképpen tartalmaznia kellett, hogy az anyag- és pénzbevételekről és kiadásokról naplót kell vevezetni, melynek minden bevételi és kiadási tételét okmányokkal kell igazolni ; hogy kiadásokat a pénztáros csak az elnök, vagy az erre kijelölt személy jelenlétében eszközölhet; hogy a költségvetésiben, vagy az azt pótló s a közgyűlés által hozott határozatban előírt anyag- és pénzkezelési korlátozásokat senki nem lépheti túl. Az anyag- és pénzkezelést az elnöknek, vagy más végrehajtó közegnek időnként meg kellett vizsgálnia. Bekerült a szabályzatba, hogy az anyag- és pénzkészletek biztonságos őrzéséről gondoskodni kell, s hogy az anyag- és pénzkezelésről év végén, vagy az év egy másik időpontjában számadást kell készíteni. És végül meg kellett határozni a szabályzatban a jövedelmek felosztásának szabályait. Mind a pénzbeli jövedelmek, mind pedig az erdei haszonvételek elosztásának alapellve a részarány szerinti felosztás volt. Azok a jogosultak pedig, akik a haszonvételeket nem tudták, vagy nem akarták gyakorolni, ezt a jogukat másra is átruházhatták. Ha azonban ezt nem tették meg, a jogért kárpótlást nem kaphattak. A rendszeres gazdasági üzemtervek mellett tehát az ügyviteli szabályzatok és az erdei arányrésszel rendelkező jogosultak jegyzékei adnak értékes kiegészítő adatokat a paraszti erdőgazdálkodásról. A törvény fentebb ismertetett rendelkezései ugyanakkor magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért hiányoznak