Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

biztosított a törvény ezen kívül arra is, hogy a birtokosok minden más közösen használt erdejüket vagy kopár területüket ennek a törvénynek a rendelkezései szerint kezeljék, ezt azonban a közigazgatási erdészeti bizottságnál kérelmezni kellett.

35 A törvény lényege abban állt, hogy a fent felsorolt erdők és kopár területek gazdasági ügyeit ezentúl a törvény értelmében készült szabályzat szerint a közös birtokosok gyűlése kezelte. Másszóval a közösen használt erdők és kopár területek kezelésével és használatával kapcsolatos teendők intézésével egyedül a közös birtokosok gyűlését jogosította fel a törvény. Nem terjedt ki viszont a közös birtokosok gyűlésének hatásköre a közösen használt erdők és kopár területek állagának az elidegenítésére, egyénenként való felosztására és megterhelésére.

36 A birtokosokat a bírósággal, a közigazgatási hatósággal és állami kezelés alatt álló erdők esetén - tehát a mi esetünkben is - az állami erdőhivatallal szemben az elnök képviselte. Ez alól kivételt lehetett tenni abban az esetben, ha pl. a megválasztott elnök nem tudta ellátni a képviseletet a m. kir. erdőhivatallal szemben, mivel gyakran helyszíni vizsgálatokon, tárgyalásokon is részt kellett venni. Ilyen esetben a képviselettel járó teendőiket meg lehetett osztani úgy, hogy a megválasztott személy köteles volt az elnökkel egyetértésben cselekedni, dönteni.

37 Az elmondottakból következik, hogy a törvény kötelezően előírta a közös birtokosok elnökének megválasztását. A közgyűlésen hozott határozatokról a közös birtokosoknak az arányrészek szerint számított többsége döntött, tehát csak a tényleges birtokosok szólhattak bele az erdővel kapcsolatos döntésekbe, de ők is csak az érdekeltségük mértékétől függően. A szabályzatban pedig pontosan meg kellett határozni az egy-egy szavazathoz tartozó erdő-arányrész nagyságát, s ennek megfelelően a megállapított területegységnél nagyobb erdővel rendelkezők, a szavazatok megfelelő többségével rendelkeztek, a kisebb arányrésszel bírók pedig esetleg csak többen együtt képviseltek egy szavazatot. Ezt a rendelkezést tovább szigorította a törvénynek az az előírása, hogy a szavazatra jogosultak is csak abban az esetben élhettek e jogukkal, ha nevük szerepelt az ugyancsak előírás alapján elkészített szavazatra jogosultak jegyzékében.

38 Nagyon fontos és kényes feladatot jelentett tehát a törvény végrehajtása során a szavazatra jogosultak jegyzékének összeállítása, hiszen ezen múlott a továbbiakban a birtokosoknak az erdőhöz való minden joga, sőt már a gazdasági ügyviteli szabályzat elkészítésében is csak azok vehettek részt, akik felkerültek erre a jegyzékre. A tényleges birtokosok jegyzékének összeállítására vonatkozóan a volt úrbéres birtokosságok esetében a végrehajtási utasítás egészen egyértelműen rendelkezett, miszerint az úrbéri birtokrendezések alkalmával a volt úrbéresek arányrésze meghatározott számú úrbéri telek járandóságaképpen lett kiosztva, s a szavazásra jogosultak jegyzékének összeállításánál ezt lehetett és kellett alapul venni. Még akkor is a birtokrendezés szolgált a jegyzék összeállításának alapjául, ha az egyes úrbéresek járandóságai a föld könyvben és a telekjegyzőkönyvben nem voltak feltüntetve, de a köztudatban fennmaradtak. Csak abban az esetben lehetett ideiglenesen eltekinteni a névjegyzék összeállításától, ha a birtokrendezés olyan régen megtörtént, hogy a tényleges gyakorlatban már nem tükröződött az eredeti rendezés, és a jogosultak arányrészei'nek megállapítása már csak bírói úton volt lehetséges.

39 Azon túlmenően, hogy az úrbéri birtokrendezés során kiosztott telekhányad valóban mutatta az egyes birtokosok kezére került erdőterület nagyságát, ennek alapul-