Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

telese miatt az erdősítést sem tervezték. Az 1928-as üzemátvizsgálás alkalmával a tervezettnek megfelelő gazdálkodást találtak. /929-ben új üzemterv készült, amely a gazdálkodás menetét érintetlenül hagyta, csupán a hozamszabályozást helyezték praktikus alapokra. 1929-ben már 50 %-ban gyertyán borította a területet, de még mindig 40 %-ot foglalt el a bükk és 10 %-ban erdei fenyő foglalt helyet. A zselicszentpáli paraszti erdőbirtokok is két részből tevődtek össze: egyrészt az erdőilletőségű, másrészt az elkopárosodott legelőilletőségű területekből. Az erdőre vonatkozóan 1886-ban készült el az első ütemterv. Ebből megtudhatjuk, hogy a volt úrbéresek tulajdonába egy 80-150 éves állomány került, melynek háromnegyed részét bükk foglalta el. Általában szálalással használták, de az erdőben volt egy olyan 2 holdas terület is, melyet tarvágásnak kellett tekinteni, mivel itt csak egy-egy megcsonkított gyertyánra állt. A szarvasmarha és sertés legeltetése egészen az üzemterv elkészültéig nagymértékben szokásban volt, s elsősorban ez eredményezte a csonkított állományok kialakulását. Az üzemterv az erdőgazdálkodás jövendő célját a tűzifatermelésben jelölte'meg, a legeltetés gyakorlását szüneteltették, az alomszedést megtiltották. 40 éves fordával szálerdő alakban kezelték, a hozamszabályozás alapjául az egyszerű vágásosztást alkalmazták. Előírt főhasználati terület 16,23 hold volt, ugyanekkora területet és a tisztás egy részét be kellett erdősíteni. A vágásterületek beerdősítésére a kocsánytalan tölgy, a cser és bükk alkalmazását tervezték (főleg természetes felúj ulással számoltak), a tisztást pedig mezőgazdasági köztes használat közbeiktatásával csemetekertben nevelt akáccsemetékkel kívánták beerdősíteni. Az 1898. évi üzemrevízió tanúsága szerint a főhasználatokat csak 1890-ben kezdték meg, így az összes előírt területnél 3,71 kat. holddal kevesebbet használtak ki, ennek megfelelően a beerdősített terület is ennyivel kisebb volt. A legeltetés engedélyezésére kérvényt intéztek a birtokosok az erdészeti albizottsághoz és végül is 1892-ben megkapták az engedélyt 33,7 kat. hold terület legeltetésére. Ugyanebben az évben 1 db tölgyfa kihasználását is engedélyezte az erdészeti albizottság. Ezt a fatömeget az előhasználatoknál számolták el. 1893-ban 1,46 kat. holdat a Kaposvár-szigetvári törvényhatósági út mellett útpászta céljára elvontak a hozamterületből. 1894-ben a földművelésügyi miniszter engedélyt

32 adott arra, hogy iskolaépítés céljára 130 db fenyőfát rendkívüli használatképpen kivágjanak a birtokosok. A fenyőfák helyét a következő évben tölggyel kellett pótolni. 1898-ban elkészült a második üzemterv, mivel az első üzemterv területi adatai és egyes rendelkezései sem feleltek meg a valóságos helyzetnek. Az új üzemterv szerint az összes hozamba beszámítható terület 71,9 kat. hold volt, ebből erdősült 65,18 kat. hold és tisztás 6,72 kat. hold. A szabályos fordaszaki területet 17,98 kat. holdban állapították meg, de az első tíz évre 19,19 kat. hold terület kihasználását írták elő, hogy még ebben a fordaszakban elérhessék a fordaszaki terület határát. A következő fordaszakokban pedig a vágásterületekbe a közbeeső tisztásokat is beszámították. Az 1898-tól 1929-ig terjedő időszakra elkészült három üzemrevízió alkalmával - /9//., /9/9., 1928 - az üzemtervben előírtakhoz képest lényeges eltérést nem tapasztaltak. Az előhasználatok változtak egy-egy alkalommal, amikor pl. a fiatalosok tisztítását kétszer is végrehajtották, mert a célszerűség úgy kívánta, vagy mikor a miniszter engedélyével

33 35 db bükk- és gyertyánfát rendkívüli használatként kivágtak. Időközben azonban felszámolták a 0,4 kat. holdas csemetekertet, mivel az nem felelt meg az elvárásoknak. /929-ben a hozamsza-