Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

birtokon részes termelés útján be tudták szerezni. Ennek megfelelően a beerdősített terület is ennyivel kevesebb volt, viszont az előhasználati tervet túllépték, mivel a fiatalos állományokban időközben tisztítás vált szükségessé. Az 1928-as revízióval is kiderült, hogy a föhasználatot nem vették igénybe teljes mértékben a birtokosok az előírtnál 11,4 kat. holddal kevesebbet használtak ki), egyéhként azonban az előírás szerint jártak el. Simonfán 7930-ban készült el az új szemléletet tükröző üzemterv, amelyben a vágásterületek kialakításánál a természetes határokat vették figyelembe. Ez a terv megváltoztatta az üzemmódot is, amenynyibe'n a 40 éves vágásforduló és sarjerdő üzemmód helyett 80 éves vágásfordulót és szálerdő üzemmódot írt elő. Ezzel viszont a faállomány kormegoszlása nem felelt meg az előírásnak, mivel a legidősebb korosztályok természetszerűleg hiányoztak. Főhasználatra előírt vágásterület 36,1 kat. hold volt, mégpedig a legidősebb, vágásra érett állományokban. A legeltetést a 20 évnél idősebb állományokban engedélyezték. Előhasználatképpen a gyérítést és tisztítást írták elő. Az erdősítés változatlanul a fent már leírt fanemekkel történt. A legelőilletőségként kiadott területekből 15,77 kat. holdat 7973-tól üzemtervi kezelés alá vettek. Az állami kezelésbe vett erdők és kopár területek nyilvántartásában még 7,9 kat. holddal szerepelt, de az 1912-ben elvégzett felmérés nagyobbnak találta a területet. Nagyobb részt bükk és gyertyán borította, de kisebb mennyiségben az erdei fenyő, a tölgy, a gyertyán, a juhar és a különféle cserjék is előfordultak. Az üzemtervi kezelés elsődleges célját a talaj megjavításában jelölték meg úgy, hogy az erdő ismét alkalmas legyen a legeltetésre. Ezt olyan módon kívánták elérni, hogy az idősebb állományt fokozatosan kihasználják, majd akáccsemetével beültetik és 50 %-os záródásig kiritkítják. A legelőerdőt sarjerdő üzemmódban 40 éves fordával kezelték és négy egyenlő, szabályos fordaszaki területre osztották. Előírt fahasználati terület az első tíz évben 4,01 kat. hold volt, mellókhasználatként csaknem az egész területen megengedték a legeltetést. Az 7925-ös revízió szerint a föhasználatot nem vették igénybe a birtokosok. Még 7925-be'n új üzemtervet is készítettek. A gazdálkodás addigi eredményeit értékelve megállapították a tervben, hogy az üzemrendezés nem volt egészen végrehajtható, mert fahasználat nem történt. Ezek után az erdőt teljesen a legeltetésre állították be, tehát föhasználatot nem terveztek. 1928-ban rendkívüli használatként mégis kitermeltek fél holdnyi területet és az eladott faanyag vételárát a községnek kölcsönadták a közjegyzői lakás építésénél felmerült költségek fedezésére. 7932-ben új revíziót tartottak: a megelőző tíz évben mindent az előírás szerint teljesítettek a birtokosok. A szennai volt úrbéresek 100 éves bükkös erdőt kaptak az úrbéri birtokrendezés során a faizási joguk fejében. Ezután az erdőt maguk között felosztották és a legértékesebb törzseket kiszálalták. Ennek következtében gyér zárlaté erdővé vált a terület. Az első erdőtörvény megjelenése után a megyei törvényhatóság szigorú tilalom alá helyezte az erdőt és véget vetett az ilye'n jellegű használatnak. Az erdőtörvény megjelenése és az első üzemterv elkészítése közötti átmeneti időszakban 40 éves fordának megfelelő évenkénti terület volt tarlandó. A kihasznált faanyagot kezdetben eladásra is használták a birtokosok, később pedig egymás között tövön kiosztották és saját szükségletükre használták. Az első üzemterv viszont - mely 1889-ben készült el - már arról számol be, hogy a kihasználásra előírt területek faállománya a birtokosok szükségleteit sem fedezte és így azok a tűzifát is a szomszédos uradalom erdejéből voltak kénytelenek be-