Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

gett mégsem terveztek mellékhasználatot. Az erdősítésre kijelölt területeken is figyelembe kellett venni a mesterségesen keletkezett bükkösöket és az ilyen területeken előforduló hézagok pótlására a tölgyet jelölték meg. A vágásterületek beerdősítéséhez használandó fő fanem szintén a tölgy volt, melyet a vágásokat megelőző évben kapa után kellett alávetni. Talajjavítás céljára előírták még az erdei- és feketefenyő telepítését is. /904-ben készített revízió alkalmával az üzemtervi előírásokhoz képest csak annyi eltérést tapasztaltak a szakemberek, hogy a tervezett 8 m

;! előhasználati fatömeg helyett 31 m

3-t használtak ki a birtokosok. Ennek magyarázata abban van, hogy 2 db tölgyfának a kihasználását az erdészeti albizottság engedélyezte 1901-ben,

2

'' a fennmaradó 23 m

3-t pedig (19 dűlt és elszáradt fát) a kezelő erdőtiszt utasítására használtak ki a birtokosok. A következő üzcmátvizsgálási munkálatot /9/4-ben végezték el, s mindent az előírásnak megfelelően találtak. Az előhasználati fatömeg ekkor is több volt az előírtnál (53 m

3-rel), ez viszont abból adódott, hogy a tisztításra előírt területeket az erdőtiszt utasítására másodízben is megszabadították a száraz és teljesen elnyomott fáktól. /924-ben új üzemterv készült. Az üzemterv készítésének nem volt más célja, csak az - mint az előző községek paraszti erdőbirtokainál már láttuk -, hogy módosította a hozamszabályozás elvét: a merev területi beosztás helyett, a célszerűségnek alárendelt kihasználást írta elő. Az előzőhöz képest új volt még ebben a tervben, hogy az esetleg keletkező vízmosásos részeken soron kívül akáccsemete ültetését írta elő, az erdősítéseknél a tölgy mellett a cser felhasználását is előírták, a gyertyán kiszorítása céljából viszont 2 évi mezőgazdasági köztes használatot kellett közbeiktatni, hogy a mezőgazdasági növények gyomtalanításával együtt a gyertyán-sarjakat is kikapálhassák. Az 1936. évi revízió megállapította, hogy a gazdálkodás tervszerűen folyt, kivéve a főhasználatoknál mutatkozó 3,2 kat. hold elmaradást, melyet a birtokosság nem vett igénybe. A kaposgyarmatiak legelőilletőségű erdejére vonatkozóan sajnos csak hiányos adatokkal rendelkezünk, mivel az /934-ben készült üzemterven kívül más forrásokra nem támaszkodhatunk. Az erdő területe 12,5 kat. hold volt - az egész erdősült. (Az 1933-ban elvégzett első erdészeti felmérés szerint.) Bükk- és tölgyszálerdő, valamint gyertyán és akác sarj erdő borította. A fanemek megoszlása a következő volt: bükk - 14,4 % 1,8 kat. holdon, gyertyán - 22,4 % 2,8 kat. holdon, csertölgy - 32,0 % 4 holdon és akác - 31,2 % 3,9 holdon. Az állományok részben természetes úton magról, részben ültetés útján keletkeztek. A terv erdősítésre vonatkozó utasítása szerint ezeket a fanemeket továbbra is fenntartották. A fahasználatokat tarvágással teljesítették, évi 0,32 kat. hold területen. A mellékhasználatok közül a legeltetést, makkoltatást és vadászatot (ez utóbbit bérbeadás útján) gyakorolták. A következő tíz évben csak a szarvasmarha áthajtás-szerű legeltetése volt megengedett. Az üzemterv itt is szokatlan erdőkárról tudósít: a szomszédos Eszterházy-uradalom erdejéből átjáró vadak - főleg a szarvas - a fiatalosokban okozott jelentékeny károkat. Az első üzemtervben az erdőre vonatkozóan sarj erdő üzemmódot állapítottak meg 30 éves fordulóval, 1,2 kat. hold évi hozamterülettel. A második üzemterv már végérvényesen szabályozta az üzemmódot 40 éves vágásfordulóval és sarjerdő üzemben. A hozamszabályozás alapja az egyszerű térszakozás volt, ezt aztán az 1924-es üzemterv a praktikusabb szemléletnek megfelelően a fent már leírt módon módosította. A szabályos évi hozamterületet pedig 0,78 kat. holdban jelölték meg. Általános elvül megállapították, hogy a következő fordaszak elejétől kezdve mindegyik évi vágásterületen