Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

selőinek részvételével az új üzemterv előkészítéséhez helyszínelést végeztek. Az itt felvett jegyzőkönyv szerint a jövőben 80 éves vágásforduló alkalmazása mellett tarvágásos szálerdő üzemmódra kívántak áttérni úgy, hogy a vágásforduló tízévenként 10-10 évvel emelkedjen. A tenyésztendő fanemek továbbra is elsősorban a cser, tölgy és bükk lennének, de a nedves részeken kőris, a vízmosásos árkok megkötésére pedig akáccsemeték ültetését is tervezték. Az akác továbbterjedését azonban, más helyeken, idejében alkalmazott tisztítások és gyérítések alkalmazásával kívánták megakadályozni. Az /929-ben elkészült üzemterv a jegyzőkönyv fenti megállapításait helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a vágássorrend megállapításánál a faállomány korát és vágásérettségét, s nem a tagok beosztását kell figyelembe venni. Az üzemterv már nemcsak az akác, hanem a gyertyán visszaszorítására is felhívta a figyelmet. A főhasználat - a tarvágás - megkezdését a legidősebb állományban kellett kezdeni, az első félfordulószaki hozamterület 11,5 kat. hold volt. A mellékhasználatok köre azzal bővült, hogy az üzemterv megengedhetőnek tartotta, sőt a fiatalosokban kívánatosnak is, hogy a nagyra nőtt füvet az erdőtiszt kijelölése alapján lekaszálják, de megengedhetőnek tartotta a nyiladékok és erdei utak rendszeres kaszálását is. Előhasználatként tisztítást és gyérítést írtak elő, de ezeket szigorúan erdőtiszt irányításához kötötték. Az /937-es revízió alkalmával nem tapasztaltak eltérést az üzemtervi előírásoktól. A következő félfordulószakban az előírt vágásterület 9,7 kat. hold volt, tisztítást kellett végezni 21,6 holdon, gyérítést pedig 15 kat. holdo'n. Ezeket az előhasználatokat előre vették igénybe a birtokosok. A legeltetés és a vadászat természetesen - mint eddig is - mellékhasználatként engedélyezett volt. A kaposgyarmati volt úrbéresek első üzemtervéből megtudhatjuk, hogy 1883-ig a mintegy 80 éves állományt nem használták, mivel a tűzi- és egyéb faszükségletüket a legelőn álló faállományból fedezték. Az erdőgazdaság célját a birtokosok tűzifa-szükségletének a kielégítésében jelölte meg az üzemtervet készítő erdész, és így főleg az akácfa telepítését javasolta, tekintettel a jó sarjadzási képességére. A faxhasználatokon kívül semmiféle egyéb használatot nem engedélyezett. A kihasználásra előírt terület 11,8 kat. hold volt és az erdősítésre kijelölt területek ennek feleltek meg. Időközben azonban változás történt az erdőbirtok területében, mivel három erdőrészt, összesen 1,89 kat. holdat az erdőhöz csatoltak, ugyanakkor engedélyt kaptak a birtokosok arra, hogy a szőlőkhöz és szántókhoz az erdőn keresztül vezető utat véglegesen útként használhassák - így azok az „erdőhöz tartozó egyéb területek" kategóriájába kerültek, és üzemtervi kezelés alá már nem estek. Ezek a területi változások természetesen módosították a terv teljesítését is. Az üzemtervi előírástól eltérő használatra kényszerítette a birtokosokat egy - eze'n a tájon szokatlan - hatalmas erejű szélvihar is. 1889. augusztus 24-én olyan szélvihar volt, amely 158 darab törzset kidöntött. Ezt a famennyiséget előhasználatként számolták el, de mivel ez évben a birtokosoknak több fára már nem volt szüksége, a főhasználatra kijelölt területeket nem vették igénybe. /<?95-ben újra felmérték az erdő területét és ez alkalommal új üzemtervet is készítettek. Az új üzemterv előírásai különösebb változást nem hoztak a gazdálkodás menetében. Elsődleges használati formának a fahasználatot jelölte meg ez a terv is, bár elvileg figyelembe vette a legeltetés, mint mellékhasználat igényét, de azzal az indokkal, hogy az egyébként - koránál fogva - legeltetésre bocsátható területeken nagyon szép bükksarjadzás mutatkozik, ezek kímélése vé-