Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?
földreform-törvény létrejött. Engedett Nagyatádi és engedett a Kunfy-GaramiBöhm csoport. Én tehát minden eddigi történész - megállapítással szemben, amelyek az 1919. évi XVIII. tc.-et pipogyának, kisszerűnek és lehetetlennek tartják, ezt a törvényt úgy értékelem, mint a munkás-paraszt szövetség első reális lépését, amely elvezethetett volna a munkás-paraszt diktatúráig. Az 1919 elején nyitva álló alternatívák közül a magyar történetírás ezt az utóbbit mi'ndeddig nem ismerte fel. A proletárdiktatúra belpolitikai vereségének magyarázata azért maradt eddig túlságosan általános, túlságosan „elvi jellegű", mert nem fordítottak figyelmet a parasztság szervezett politikai erőinek, nevezetesen a Kisgazda Pártnak 1919 eleji történetére. Mindeddig senki sem vette észre, hogy az 1919. évi XVIII. tc. azért "nagyszerű történeti dokumentum, mert magán viseli a munkásparaszt demokratikus diktatúra számos szükséges és fo'ntos elemét. Nagyatádi történeti figuráját éppen az nyújtja meg 1919 elején, hogy a legaktívabban dolgozott ezen a törvényen. Értette és helyet engedett mindazon rendszabályoknak, amelyek a nagybirtokos osztály diktatórikus visszaszorítását szolgálták. (6i-ik és a többi §.) Mit jelent mindez? A kolalíciós kormányban január végén és februárban bizonyos bíztató kezdetek létrejöttek a munkás-paraszt szövetségben. Ami 1919. február végén és március elején a Hamburger-csoport vezetésével Kaposvárott történt, ennek a történetileg nagyon is szükséges etapnak a megkérdőjelezését, kiiktatását jelentette. Igaz, haso'nló az országban másutt is előfordult, de a legtipikusabb eset a kaposvári. Magyarországon a munkás-paraszt szövetség legmagasabb fokon történő megvalósulása előtt két út is nyitva állt. Marx és Engels korában és NyugatEurópában úgy látszott, hogy a munkásosztály pártjában kell tömöríteni a tőke igájából menekülő parasztokat. 1890-től 1896-ig, Várkonyi István pártjának készülődéséig úgy látszott, hogy a Szociáldemokrata Párt képes lesz a parasztság széles tömegeinek - birtokos parasztoknak is - pártjává válni. 1896 után a történeti fejlődés más utat nyújtott és tett reálissá a munkás-paraszt szövetség előtt. Ezen a közel három évtizedes történeti úton a munkás-paraszt szövetség alsóbb fokozatát jelentő primitív és spontán együttműködésnek számos szép példája fordult elő. De a legmagasabb fok előtt az út csak a forradalomban nyílhatott meg. - Ennek okait vázolni egy más témájú ta'nulmány feladata. - 1896-tól 1918ig annak vagyunk tanúi, hogy a parasztmozgalmakban a születő és az elhaló pártprogramok úgy jutnak előre, hogy nem is egy pártban, hanem két fő irányzatban, az Achim és a Nagyatádi vezette irányzatokban két változatban fogalmazza meg legfőbb politikai követelését. Azonos az Achim és a Nagyatádi vezette irányzatban a fő kérdésben a nagybirtok-rendszer leépítésében a törekvés, csak a módozatok egészen különbözőek. De az Achim vezette irányzat még a forradalom előtt olyan defektet szenvedett az uralkodó osztályoktól, amelyet képtelen volt önerejéből kiheverni. 1911 után a parasztmozgalomban csak Nagyatádi irányzata maradt fönn. Igaz, ez jóval mérsékeltebb volt, de parasztmozgalom volt, és a legégetőbb kérdésbén a nagybirtok leépítésében állást foglalt el, de ez is a világháború folytán egyre radikalizálódott. A mérsékeltebb földreform-követelés, jának abban, hogy az irányzata érte el a polgári forradalmat. Tehát 'Nagyatádi a fennálló rendszerhez simuló politikai agitáció erősen kedvezett Nagyatádi pártpártja nem demagóg politikai célok - szűkre szabott kulákérdekek -, önmagukért való karrierek pártjává vált, hanem a parasztság legalapvetőbb társadalmi céljának; a földreformnak a pártjává. Magyarul a párt politikailag érett, tömeg-