Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?

bázisában beérkezett párttá vált içig elejére. Mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a munkásosztálynak méltó és politikailag emelkedett partnere legyen, és általa megvalósuljon, hacsak részlegesen is, de a legmagasabb fokon a munkásparaszt szövetség. De nézzük a munkás-paraszt szövetség másik oldalát, a magyar munkásosztály legnagyobb pártjának, az SZDP-nek a helyzetét. Ez a párt, de különösen annak baloldala képviselte azt az osztályakaratot, hogy a tőkés rendet megdöntse. De milyen volt a magyar tőkés rend? Olyan tőkés rend, amely faudális maradványoktól terhes volt. Ezeknek a maradványoknak pedig a parasztság volt a fő ellensége! Aki tehát híven akarja a tőkés rendet megdönteni, annak vagy előbb, vagy a tőkés renddel együtt a feudális maradványokat is meg kell semmisítenie. A parasztság nélkül, annak csak egy töredékével 'nem lehet a kapitalizmust úgy összetörni Magyarországon 1919-ben, hogy a nagy paraszti tömegek mindezt közönnyel nézzék. Itt és ebben a vonatkozásban csak olyan egyértelmű osztálypolitikának van létjogosultsága, amely képes a tömegek akaratát kifejezni. A parasztság, de különösen a birtokos parasztság nélkül, amely a politikai öntudatosulás útján a legmagasabb fokra jutott, rendelkezett párttal és országos tekintélyű politikus vezérrel, természetesen nem lehetett 1919-ben sikeresen öszszetörni a kapitalizmust. A szociáldemokraták és benne a baloldal tévedése abban rejlik, hogy nem értették a magyar parasztkérdés társadalmi jelentőségét. Mikor a polgári köztársaság utolsó heteiben a külpolitikai nehézségek magasra tornyosultak, a magyar szociáldemokrácia nem a legerősebb lehetséges szövetséghez, a parasztsághoz fordult; ugyanis nem is fordulhatott arra, mert hibás volt agrárpolitikája. Nem követte az 1789-es francia forradalom baloldalának példáját, hogy mikor a külső ellenséges nyomás növekedett, akkor fokozta a népi tömegek összetartását. Nem szeretném, ha az olvasóban olyan benyomás keletkezne, mintha a Nagyatádi pártjával történt szociáldemokrata összeütközést hallgatólagosan azért hibáztatom, mert közben megindultak a tárgyalások a KMP és az SZDP között. Természetesen a munkásegység, különösen ha az szilárd politikai talapzaton nyugszik, előfeltétele a munkás-paraszt szövetségnek is. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy tévednek azok a történészek, akik a történeti fejlődésnek erre a mozzanatára túlságosan koncentrál'nak. A kommunista - szociáldemokrata szövetség nem oldotta meg a kapitalizmus tartós megdöntésének ügyét. Ez a szövetség csak a kapitalizmus időleges megdöntését tette lehetővé, de a hatalom megtartását nem, mert ahhoz széles néptömegeken nyugvó hatalom kellett volna, ebben pedig a munkás-paraszt szövetség lett volna a dö'ntő faktor és nem a kommunista-szociáldemokrata szövetség. A rossz stratégiáért nemcsak a munkásosztály, a szociáldemokraták és a kommunisták fizettek irtózatos árat, hanem a parasztság is, sőt Nagyatádi és pártja is. Nagyatádi 1917-18 után egy kis kerülővel - elindult a munkássággal megvalósítandó szövetség felé. A földreform-törvény megszületése nemcsak pártja programjának realizálását jeléntette, de felcsillant a parasztság politikai emancipálódásának is a reménye a közelgő választásokon. De a kaposvári események és az egész belpolitika kaposvári mintára történő átalakulása összedöntötte Nagyatádinak azt a hitét, amelyet a munkásoszállyal való párbeszédben, együttműködésbe vetett immárom 1917-18 óta. 1919. március 21-e után kérdőjelessé vált Nagyatádi számára, hogy helyes volt-e az a politikai irányvétel, amelyet a Kisgazda Párt a munkásmozgalom felé tett? Nem ennek a tanulmánynak a tárgya, hogy 1919. augusztusa után