Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?
dolgozó munkásságát és a proletár s ágnak meg kell értenie a falu népét. Sem az ipari munkásság ellenére, sem a falu népe ellenére erős Magyarországot fönntartani nem lehet." 1917-ben Nagyatádi és néhány baloldali kisgazda vezető félig tudatosan érezte a munkás-paraszt szövetségben rejlő politikai erőt. 1919. februárjának végén Nagyatádi már eljutott a munkás-paraszt szövetség gondolatának legalapvetőbb ismérveihez. Igy hát megállapítható, hogy a Kisgazda Párt és Szociáldemokrata Párt nem működött együtt 1918-19-ben, de a Kisgazda Pártban megvolt a szándék az együttműködésre és eljutottak, mint követendő célhoz, CL munkás-paraszt szövetséghez- Ugyanakkor a Szociáldemokrata Pártban, különösen annak baloldalán az együttműködésnek az volt az előfeltétele, hogy a Kisgazda Párt tegye maradéktalanul magáévá álláspontjukat. A kaposvári események éppen azt bizonyítják, hogy az SZDP és baloldala még csaik meg se fontolta, hogy a Kisgazda Párt politikáját mérlegelje, tömegeit pedig komolyan vegye. Bennük fel sem merült, hogy az adott politikai szituációban a saját parasztbázisuk nem elegendő a szilárd és a tömegek által támogatott munkás-paraszt szövetség megalapozására. Ellenkezőleg! Önhitten úgy vélték, hogy a falu is őket fogja követni. Érdemes egy kissé összevetni a munkás-paraszt szövetség általános kérdéseit az 1919-es történeti helyzettel - külöhösen a somogyival -, és a történetírásnak az eddig elfoglalt pozicójával. Kétségtelen, hogy a munkás-paraszt szövetség legfejlettebb formájában — és 1919 történeti szituációja ezt a legfejlettebb formát követelte, hiszen a nagybirtokos tőkés hatalom megdöntése létszükségletté vált - olyan osztályszövetség, amely tud közös politikai programot teremteni a munkásosztály és a parasztság pártjai között a legégetőbb és a legfontosabb megoldandó történeti-, társadalmi kérdésekben. Emlékeztettek arra, hogy a személyi kultusz felfogása nem ismerte el a munkás-paraszt szövetségben az osztályok, a pártok egyenrangú szövetségét. Felfogása nagyon is rokonítható az 1919-es szociáldemokrata felfogáshoz. A személyi kultuszos áramlat úgy képzelte el a munkás-paraszt szövetséget, mintha a munkáspárt pórázon vezethetné a parsztság politikai erőit. A marxista felfogás mindig is aláhúzta, hogy a szóbán forgó osztályszövetség azon alapszik, hogy a két lehetséges szövetséges önálló politikai program alapján válik az általa képviselt társadalmi program tudatos csapatává, amely a politikai harcban jut el a szövetségig. A munkás-paraszt szövetség nem a levegőben lóg, hanem az önálló társadalmi célokból kiindulva a partnerek keresik a szövetség realizálását. Ez nem jelenti azt, hogy az önálló célokat a szövetségben fel kell adniok, amint azt már elég sok történész számon kérte Nagyatáditól, és miután Nagyatádi nem tagadta meg a „független" kisgazda álláspontot, ezért reakciósnak tüntették fel. A munkás-paraszt szövetségnek történeti fokozatai vannak. A legfelső foka természetesen az lehet, hogy az önálló pártok akcióprogramot dolgoznak ki. Az akcióprogram lehet totális vagy részleges, attól függően, hogy felöleli-e az egész politikai életet, vagy csak a legfontosabb kérdéseket érinti. Ez az akcióprogram 1919 elején - a Szociáldemokrata Párt megfelelő vezetése mellett - csak két fő kérdésben jöhetett volna létre a Kisgazda Párttal, esetleg a Kisgazda Párttal szövetkezett Károlyi párttal a földreform és politikai demokratizmus ügyében. Nagyatádi mindezt világosan el is mondta, mikor belépett a Berinkey kormányba. A szövetség útján bizonyos lépések megtételét jelentette az, hogy a
