Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?
a munkás-paraszt szövetség drámai sorsfordulója válik láthatóvá. Varga Jenő r Hamburger Jenő és a többi baloldali szociáldemokrata - immárom már történetivé vált - politikai tévedése abban gyökerezett, hogy Nagyatádi Szabó Istvánt és pártját nem fogadták el politikai partnernek. Miután agrárpolitikai elképzelésüket nem tudták elfogadtatni Nagyatádival, úgy vélték, hogy a munkás-paraszt szövetség 1919-es kátyúba jutása nem rajtuk, hanem a Kisgazda Párton múlott. Ezt a gondolatot a történetírás személyi kultuszos irányzata felkapta és Nagyatádit már úgy tüntette fel, mint szocialistaellenes, ízig-vérig tőkés, „kulákpolitikust". Bár igaz az is, hogy ez a gondolat már ott volt Varga Jenő idézett írásában, és az 1919-es baloldali szociáldemokraták egész véleményalkotásában. Hiszen Kaposvárott mindezt újságban elmondták és gyűlésen Nagyatádinak szegezték. Ezután az a kérdés, hogy vajon Nagyatádi csak 1919. március 21-e után tagadta-e meg a szociáldemokráciával való együttműködést? Egyáltalán nem, ugyanis tény az, hogy előtte sem működtek együtt. Az nem nevezhető együttműködésnek, hogy egy olyan koalíciós kormányban ült együtt Nagyatádi Garamival, Kúnfyval és Böhmmel, amely éppen azért válik cselekvőképtelenné, mert a magában hordott antagonizmust képtelen megoldani. De az sem nevezhető együttműködésnek, hogy 19 19. március 12-én Kaposvárott közös gyűlést tartottak. Ilyen közös gyűlést már az első világháború előtt tartottak Barcson, pedig a két párt között az ellentétek akkor sokkal élesebbek és elutasítóbbak voltak. Sem közös program vagy politikai platform nem vezérelte őket, így tény az, hogy Nagyatádinak nem volt mit megtagadnia sem 1919. március 21-e, sem 1919. augusztus i-e után. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Nagyatádi tagadta volna a munkás-paraszt szövetséget, mint 1Q19 elején közvetlenül aktuális politikai feladatot. Nagyatádi Szabó István és pártja vezetésének baloldala nem 1918. októbere után döbbent rá a munkás-paraszt szövetség történeti létszükségletére, hanem az 191718-ias pesti fegyelmezett háborúellenes és szociáldemokrata vezetéssel folyó munkástüntetések érlelték meg benne azt a gondolatot, hogy a parasztság helyzetén e két mozgalom összetalálkozásával és nem a nagybirtokosok meggyőződésével ahogyan azt egészen a háború kitöréséig gondolta - lehet segíteni. Nagyatádinak és pártja baloldalának ezek a tüntetések annyira imponáltak, hogy 1918. májusában 6000 paraszt Pesre utazásával szervezett és fegyelmezett parasztgyűlést tartottak az Iparcsarnokban. Egy percig sem tagadták, hogy az ötletet a munkásmozgalomtól kölcsönözték. Ez a történeti tény egyben igazolása annak is, hogy a háború paraszti kínjait mennyire érezte a Kisgazda Párt, és ennek nyomán a politikai irányvételt már 1917-18-ban nem a nagybirtokosok ú'n. földbirtok politikája határozta meg, hanem előállt a munkás-paraszt szövetségnek egy spontán fejlődő és primitív politikai jegyeket mutató változata. Amikor a háború befejezéséhez ért, és a forradalom küszöbön volt, ez az egyértelmű baloldali irányvétel törést szenvedett; a Kisgazda Párt vezetésének jobboldala 1918. október 13-án elérte, hogy Nagyatádi - éppen a háború elvesztésének réme miatt - az egy napos Hadik-kormányban tárcát vállalt. A forradalom azonban - elég hosszú és nehéz politikai tusában - megértette Nagyatádival, hogy vissza kell kanyarodnia az 1917-18-as politikai irányvételhez. Ez 1919. januárjának közepén meg is történt, amikor a Berinkey-kormány minisztere lett. A polgári forradalom utolsó két hónapjának eseményei annyira megerősítették Nagyatádibán a munkás-paraszt szövetség létszükségletét, hogy már így fogalmazott: „Együtt akarunk haladni a szociáldemokratákkal, mert a falu dolgozó népének meg kell értenie a város
