Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?

vetően ellentétes szemszögből szemlélték. De nemcsak Nagyatádi, hanem a Károlyi-pártiak és a polgári radikálisok is összeütköztek a szociáldemokraták agrárpolitikájával. A forradalom kormánya koalíciós kormány volt, amelyet csak úgy lehetett fenntartani, ha az SZDP valamit enged a merev kollektivizálás! politikájából. Ennek a lehetőségét a szociáldemokrata munkásmozgalom története kínálta. 1890 óta az SZDP-n belül sem fogták fel egységesen az agrárkérdés megoldását. Az 1918-as polgári forradalmat megelőző három évtizedben ugyanis a magyar szociáldemokrácia változó szerencsével vert gyökeret a falvakban. A viharsarki agrárszocialista mozgalmak idején még úgy látszott, hogy az SZDP egyszerre lesz a városi és a falusi proletariátus pártja. De ez hamarosan szertefoszlott, mert az az agrárpolitika, amelyet általános európai formulák befolyásoltak, a magyar parasztságot nem elégítette ki. A magyar viszonyokkal jobban és alaposabban számoló Várkonyi István és Mezőfi Vilmos agrárproletár-tömegeket vittek el az SZDP-ből; a párt falusi exponense, a Földmunkás Szövetség összezsugorodott. 1897 táján a magyar agrárkérdés megoldásának kulcsa már nem az SZDP kezében volt. Az 1905-06-os arató- és cselédsztrájkok újra felduzzasztottak az SZDP falusi sorait, de a forradalmi periódus elmúltával koalíciós reakció újra szétzilálta falusi tömegeit. 1910-től lassú és fokozatos erősödés látható, de a mozgalom terebélyesedése csak 1917 után következett be. A magyar agrárkérdés szociáldemokrata elméletében legalább anynyi szakaszt lehet megkülönböztetni, mint a mozgalomban. A sajátos és meglepő, hogy a sokszor egymásnak ellentmondó irányzatok, amelyek éppen a mozgalom depressziós szakaszában kaptak polgárjogot, megmaradtak egymás mellett, holott az álláspontok kizárták a szervezeti egységet. így történt meg, hogy Dániel Arnold és Varga Jenő egymás mellett fejthették ki elméleti megállapításaikat. A forradalom előtti magyar munkásmozgalomban egyszerre volt jelen az agrárkérdés kisüzemi és nagyüzemi koncepciója. A kormányban helyet foglaló szociáldemokrata minisztereknek nem kellett különösebb kompromisszummal előállniuk, mikor a kormányon belül a földosztó gondolatnak helyet engedtek. A földreform-törvény sokat vajúdott és magán viselte mindannak az ellentmondásnak az összességét, amelyet a kormány önmagában hordott. A sok huza-vona ellenére 1919 január közepére olyan helyzet alakult ki, amely már nem engedte meg, hogy a földreform-törvény megalkotása sokáig húzódjon. Ebben az időszakban hívta meg a kormányba Károlyi Mihály Nagyatádi Szabó Istvánt, aki már akkor nemcsak a régi Kisgazda Pártot képviselte, hanem a január elején fúzió útján beolvasztott Földműves Pártot is.

10 Nagyatádi a földreform megoldatlansága miatt vállalt miniszterséget elsősorban. „A földreform kérdése még megoldatlan. Ezeket a kérdéseket tovább megoldatlanul hagyni nem lehet. De a katasztrófában sem, mint az más országokban történt a közelmúltban, hanem az igazságot és a célszerűséget, a lehetőséget kell keresnünk és nem az ok nélküli szélsőséget, mert ez csak a termelés anarchiájához vinné az országot. Tíz évvel ezelőtt a birtokpolitika követelésével én köszöntöttem be a magyar képviselőházba. A legszomorúbb sors, hogy most éppen a legziláltabb viszonyok között, hívattam meg arra, hogy a birtokpolitika kérdéseit megoldani segítsem."

11 Nagyatádi Szabó jelenléte a kormányban siettette a földreform-törvény megalkotását. Az addig elkészített javaslatot Nagyatádi szerint: „...természetesen egészen át kell dolgozni. Én a magántulajdon elvén állok. Ezt tudják a szocialisták is és remélem, hogy ők is erre az álláspontra fognak helyezkedni, mert különben