Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

jeit. A kaposvári Kallómalom (149/250) sűrűn előfordul a régi iratokban, szinte mindegyik térképén szerepel. A Kapós vízrendezése idején a csatornázási mérések kiindulópontja volt.

35 Pesty Frigyes kaposvári adatszolgáltatói ezt írják róla: „Császárrét mellett kallóberek: 1765 táján még malom volt. Amikor megszűnt a „csapók" (gyapjút szűrposztóvá feldolgozó mesteremberek) és a szűrszövők elköltöztek. A megyei rabokra alapozott Kalló-malom 1848 után megszűnt." A levéltári iratokban nincs szó szélmalmokról, a somogyi földrajzinévgyűjtés ezen a téren is kiegészítheti a történeti forrásanyagot. A Szabás község anyagában a Szélmalmi-csapás (2/3/6,70) névhez a következő magyarázat fűződik: „A csapás a határban lévő szélmalom irányába vezetett." Edde községben az adatközlők a szélmalom tulajdonosára is emlékeznek: „7/7/69. Szélmalmidomb: Szélmalmi-ódal Do, sz. Itt a dombon a Varga Szabó családnak volt egy szélmalma. Darálásra és olajütésre használták." Lengyeltótiban az 1852-es Croquis-térkép jelez szélmalmot, Mosdóson pedig a ma is élő dűlőnév (Szélmalmi dűlő /32/59) Még Somogygesztiben is van egy Szélmalom-helynév, de az adatközlők szerint az egy szélkút emlékét őrzi. A szárazmalmok között már megemlítettem néhány olajütő malmot is. A Lad községből származó Olajütő (226J126) helynév patakvízzel hajtott olajütő malom meglétét bizonyítja. Az egykor virágzó drávai malomiparra SMFN-ben is van néhány utalás. Drávatamási névadattárában az 54. és a 109. sorszám alatt szó van az 1800-as évek drávai vízimalmairól. Az adatközlők szerint a Malmi út drávai végén 16 hajómalom őrölt. Szárazság idején, amikor a környékbeli kis vizeken lévő malmok nem tudtak dolgozni, több községből is a drávai malmokba hordták a gabonát. A Somogy megyei Levéltárban van egy 1820-ból származó tanúvallomás arról, hogy „a Szobi, Bodviczai, Henészi, Taranyi, Kónyi, Ötvösi, Alsó és Felső Segesdi, Nagy és kis Atádiak is a'midőn Szárazság vagyon, Nyári időkben a Drávai malmokra szorulnak, máskor pedig a'Taranyiakon kívül minthogy azoknak Vízvárott malmok vagyon, a Dráván 'nem szoktak őrölni.

36 Ebből közvetve azt is megtudjuk, hogy a Dráván nemcsak a Dráva menti községeknek volt malmuk. Így érthető meg az 1822-ből származó összeírásban közölt 52 drávai hajómalom (Drávatamásiban például 8-at írtak össze). Valószínű, hogy ezek a malmok a gabonakivitel szempontjából is jelentősek voltak, Erdősi Ferenc a barcsi malomipar tárgyalásakor így hivatkozik rájuk: „[A malomipar] Tradíciója a drávai hajómalmokig nyúlik vissza, amelyek a gőzhajózás miatt kénytelenek voltak vagy megszűnni, vagy a túlsó parton horgonyt vetni. Nem tértek vissza a világháborút követő hajózási szünetben sem, előnyösebb is volt számukra a jobbpart, mivel mindenkor szlavóniai gabonát őröltek."

37 A malmok emlékét őrző földrajzi nevek alapján pontosan meghatározható a malom helye, a malomcsatorna, a gát és a zsilip helyzete. Megyénkben a malomzsilipet 57'dnak nevezik, többször ez a neve a malomcsatorna felesleges vizet elvezető szakaszának is. A nagyszámú malomnévből kiderül, hogy szinte minden kisebb-nagyobb vízfolyáson telepítettek régén vízimalmot. Ezek többsége csak egy kisméretű kerékkel rendelkezett, a nép „kotyogó" malmoknak nevezte őket. Finomabb liszt készítésére nem is vállalkoztak, csupán aWurvább darálásokat végezték el. A 19. század elején a termény egytized része volt a vám, ahogy ez az 1822-i összeírásból kiderült. A földrajzinév-gyűjtés közöl Öt-