Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

összes répáért 2009,11 Ft-ot fizetett, amelyből azonban a vasúti fuvart és a mag árát, a 338 Ft-ot levonta, maradt tehát 1671 Ft. A holdanként 7 2/3 Ft jövedel­met így nem tartotta rentábilisnak és kérte a szerződés felbontását. 66 A nagyter­melők még a századforduló idején is gyakran kifogásolták a magas költségeket. Általában 22-25 Ft-ban jelölték meg egy kataszteri hold cukorrépa megmunká­lásának a költségeit, amelyek azonban évek múltán fokozatosan növekedtek. Mindezek ellenére a termelők többsége mégis vállalta a cukorrépa termesztését, mivel a cukorrépa művelésével, nemcsak a növénytermesztést, hanem az állat­tenyésztést is átalakíthatták. A nehézségek ellenére a cukorrépa termesztésének összehasonlíthatatlanul több volt az előnye, mint a tehertétele. 9. Munkaerő alkalmazása Megállapítható, hogy a cukorrépa-termesztés tekintetében voltak hátrá­nyos helyzetű nagybirtok-üzemek, gondolunk itt elsősorban azokra a vidékekre, amelyek a vasúti közlekedési vonalaktól távol estek, vagy pedig a környék bir­tokviszonyaiból adódóan, a munkaigényes cukorrépa termesztéséhez szükséges munkaerővel nem rendelkeztek. A nagybirtok-üzemek részéről jelentkező mun­kaerő igényt a rendelkezésre álló megyei munkaerőforrásokból nem lehetett ki­elégíteni, ezért a munkaerőimporttal próbálták ellensúlyozni a nehézségeket. So­mogy megyében a helyzetet még csak súlyosbította az a tény, hogy az eddigi gyakorlat és a szokások alapján az 1-2 hold földdel rendelkező falusi „nincste­lenek" távolabbi vidékeken munkát nem vállaltak. Igy a munkaerő kereslet és a kínálat közötti aránytalanság a nagybirtok-üzemeket különbözőképpen érintet­te. Hogy általában komoly gondot jelentett, azt azzal is igazolhatjuk, hogy a cukorgyár vonzáskörzetében a cukorrépa-termesztő bázisgazdaságok nem egy esetben legjobb szakembereiket küldték a MIR béruradalmába a cukorrépa-mű­velés, „de különösen a vidéki munkások viszonyainak tanulmányozása vé­gett .. .". 67 A kistermelő paraszti gazdaságok zömét e probléma nem érintette, munka­erő szempontjából „önellátók" voltak, de a módosabb parasztgazdák bízva a cukorrépa jövedelmezőségében nem egy esetben lehetőségeiket túllépve 3-4 kat. holdon is cukorrépát termesztettek. Fekete Imre beczeerdői nagytermelő a mun­kásviszonyokra panaszkodva az alábbiakat írta: „. . . répaegyelési költségem az idén a Dombóvár vidéki gazdák napszámosokkal folytatott versenye folytán sok­kal nagyobb". 68 Miként azt a fentiekben már említettük a nagybirtok-üzemek adottságai és lehetőségei a munkerő szempontjából is különbözőek voltak. Brá­zay Kálmán pellérdi nagytermelő szerint a Pécs környéki uradalmakban a mun­kaerő biztosítása évről-évre nehezebb volt. A pécsi szőlők felújítása, a vasúti állomások építése „oly sok munkaerőt vitt el környékünkről, hogy gazdaságunk számára Bácskából kellett hozatnunk munkásokat". 69 A jövőt még pesszimis­tábban ítélte meg, mivel a pécsi vasúti állomások építése, majd az egész vidék munkaerejét igénybe veszi, így „környékünkből a mezőgazdaság számára mi sem marad". 70 A távoli vidékekről importált szakmányos munkások tömeges fogadá­sára és elhelyezésére a nagybirtok-üzemek még nem voltak kellőképpen felké­szülve. Az elhelyezés és az élelmezésből adódó gondokat pedig jónéhány nagy­birtok-üzem nem is kívánta magára vállalni. Nem véletlenül írta az egyik nagy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom