Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

A Kaposvári Cukorgyártól távolabb lévő termelőknek alacsonyabb árat fizettek, mivel a szállítás tetemes költségét is a gyárnak kellett vállalnia. A Baranya megyéből szállított cukorrépa pedig minőség tekintetében bizonyult gyengébbnek. A cukoripar „Achilles" pontja kétségkívül a cukor világpiaci árának labilis helyzete volt, ugyanis ettől függően csökkent vagy növekedett a cukorrépa alapára. A Köztelek cikkeiben elsősorban azt kifogásolta, hogy a cukorgyárak fixáras szerződéseket kötnek, amelyeknél kockázat címén „a gyárak egy meglehetősen nagy percentet számoltak fel, illetve vontak le abból a répaárból, amelyet a nemzetközi nyerscukorár alapján tényleg fizethettek volna."

50 A cukoripar árszabályozással levezethette a válságot, de nem úgy a mezőgazdaság, ahol a termelők a természeti katasztrófákat és a rossz időjárási viszonyokat nem tudták „szabályozni". Így a kockázatvállalásuk összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, miként azt az agrárius érdekeket hangoztató Rubinek Gyula a Köztelekben írta: „Ha áldozatokról van szó, azt amúgyis az erősebb fél, a gyár, a termesztőkre tudja és fogja áthárítani".

01 A cukorgyár igazgatóságának a törekvése mindig az volt, hogy a gyárhoz közelebbi területeket szerződtesse, mivel a szállítási és egyéb költségek így a gyárat nem terhelték. A századforduló idején Kladnigg igazgató a fentiekre hivatkozva több nagytermelőnek a termelési ajánlatát visszautasította, az alábbiakkal indolkolva: „Felajánlott cukorrépa-termelési ajánlatát a távolság okozta nagy vasúti fuvardíj miatt, melyet a cukorrépa el nem bír, legnagyobb sajnálatunkra igénybe nem vehetjük".

52 Természetesen olyan vidékeken sem szerződtettek termelőket, ahol a répa cukortartalma alacsonyabb volt. így a Dráva vidékéről ajánlkozókat a cukorgyár rendszerint visszautasította, hivatkozva „a szállítási díjtétel, és az ottani vidéken termelt cukorrépának gyengébb minős egere. Kladnigg 1902-ben a répa árának a leszállítását a következőkkel magyarázta: „Az ország összes cukorgyárai 5-10 krajcárral csökkentették a répaárat, még ott is, ahol minőségileg a legjobb répa terem ... mi is kénytelenek vagyunk a répát 5-7 krajcárral redukálni".

54 A cukorgyár vonzáskörzete egy bizonyos földrajzi térségen túlra már nem terjedt ki, mivel mindez a gyárnak nem állt érdekében. Pedig a Dráván-túli területekről is volt érdeklődés a cukorrépa-termesztés iránt. Belovár főispánja még azt is felajánlotta, hogy a cukorrépa-termesztés meghonosítása érdekében hajlandó közvetíteni a gyár és a környék termelői között. Az igazgatóság a javaslatot azzal utasította vissza, hogy „azon vidékbeli cukorrépa minősége és a magas fuvardíja által nem érezzük magunkat indíttatva ezen cukorrépa beszerzésére".

55 A szerződésben rögzített cukorrépa árát végül is sok tényező befolyásolta. Az igazgatóság a nagytermelőkkel szemben általában engedékenyebb magatartást tanúsított, különösen a bázisgazdaságoknál tett kisebb-nagyobb engedményeket. Természetesen mindezt csak egy bizonyos határig tehette, mivel a cukorgyár önérdekét nem veszélyeztethette. A cukorrépa szerződéseknél a diszkrimináció nemcsak a néhány filléres árkülönbözetben mutatkozott meg, hanem a szerződés más pontjaiban is. így többek között a cukorgyár a kistermelőktől nemcsak olcsóbban vehette meg a cukorrépát, de a szerződésben a szeletjárandóságot sem kellett biztosítania. A megkülönböztetés - a cukorgyár érdekeinek megfelelően - még a nagytermelőknél is kimutatható. A cukorrépa árát alapjában véve azonban nem szubjektív szempontok határozták meg, a gyár törekvése min*