Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

denkor az volt, hogy a minőségileg jobb répáért magasabb árat fizetett. így fordulhatott elő, hogy egyazon nagybirtok-üzem különböző kerületeiben - a cukorrépa eltérő minőségét figyelembe véve a cukorgyár nem egységes árat állapított meg. A kistermelőknél is tapasztaltuk, hogy egyes községek termelőinek alacsonyabb, illetve magasabb répaárat fizettek. 1898-ban a mosdósi termelők kifogásolták, hogy ,,már a múlt évben is Mosdós község kevesebbet kapott, mint a szomszéd községek, pedig Mosdóson sem termett kevesebb érő répa, mint más községekben".

06 1899-ben több somogyi nagytermelő kifogásolta a répa alacsony árát, hivatkozva arra, hogy „a sárvári és a többi Vas megyei gyárak adnak a répatermelőinek 90-95xr-rt, holott a munkáskéz olcsóbb . . . nem arányos a termelő haszna a gyáréval".

57 Mindezek ellenére a tömegével írt reklamáló levelekből sem vonhatunk le olyan egyoldalú végkövetkeztetést, miszerint a termelőknek a követelései minden esetben jogosak voltak. A nagytermelők magatartását vizsgálva azt kell látnunk, hogy - a fluktuáció ellenére - a cukorrépa-termesztést vállaló bázisgazdaságok a kölcsönös vádaskodások ellenére is folyamatosan termeltek, ennek a hátterét az alábbiakban kívánjuk megvilágítani. 7. Cukorrépa előleg A cukorrépa-szerződésekben kat. holdanként a nagy- és a kistermelőknek egyaránt 30 Ft előleget biztosítottak, amelyet két részletben vehettek fel, az első illetőleg a második kapálás befejeztével. A nagybirtok-üzemeknek a gyakran többezer forintos előleg a tavaszi és a nyári napszámos munkák torlódása idején szinte az „oxigént" jelentette. A pénzszűkében lévő nagybirtok-üzemek a cukorgyár pénzküldeményeit gyorssegélynek tekintették, amely összegből esetenként több száz napszámost is ki tudtak fizetni. Ezért sürgették az előleg átutalását, hangoztatván, hogy „a répa megmunkálását előre kellett fizetniük, a gazdaságnak pénzre van szüksége . . .".

u8 Bogyay Emil ráksi nagytermelő kérése is a fentieket igazolja, egyben tükrözi a nagybirtok-üzemek forgótőke hiányát is. 1895. januárjában a cukorgyár igazgatóságához küldött levelében az alábbiakat írta: „Cukorrépát megmunkáló embereim azon kéréssel jöttek hozzám, hogy azon előleget, mit tavaszfélen adnék - adjam nekik most ki, mikor jobban szükségük lenne, most mint tavaszfélen - mikor már -, mind állítják napszámból jutnak egy kis pénzhez. Amint, hogy azonban nekem ilyen célra jelenleg pénzem nincs, kérdem a tek. cukorgyár igazgatóságát hajlandó lenne-e ezen előleget most megadni?"

59 A nagybirtoküzemek közül nem egy már a kora tavasszal előlegkölcsönnel próbálta biztosítani a cukorrépa műveléséhez szükséges napszámosokat. Közismert „a napszámbérek emelése mindig alkalmazkodik a mezőgazdaság azon igényéhez, hogy a nyár közepén, mikor legnagyobb a munkatorlódás, akkor követelik a legnagyobb bért".

60 Azok a napszámosok akik az előleget felvéve előre elkötelezték magukat, már nem tudták kihasználni a nyári konjunktúra lehetőségeit. A nagytermelők nemcsak a szerződés szabályaitól tértek el, de gyakran nagyobb hitelt is kérelmeztek arra hivatkozva, hogy répatermelésük a kölcsönfedezetének a záloga lesz. A cukorgyár igazgatósága azonban nem vehette figyelembe a termelők rossz gazdasági és pénzügyi viszonyait, a kérelmezők többségét elutasította, mondván, hogy csak „a tényleg beszállított répa arányában van módunkban fizetni, legyen az akár kis, akár nagyobb termelő". 61 Az igazgatóság esetenként