Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

érdeklődött a cukorrépa-termesztés feltételeiről, hangoztatva, hogy hajlandók lennének szerződést kötni, mivel „látva a nagygazdaságokban (ahol a répát napszámos munkával műveltük Biedermann-nál) a változást, köteleznénk magunkat répát termelni és szállítani."

37 A termékeny Kapos-völgyében lévő parasztgazdaságok érdeklődtek elsősorban a cukorrépa termesztése iránt. Az uradalmakban szerzett termelési tapasztalataikat felhasználva, a magasabb jövedelem reményében vállalkoztak a számukra szokatlan, sok megkötöttséggel járó cukorrépa termesztésére. A kistermelők cukorrépa termesztésének főbb adatait vizsgálva - a vonzáskörzetben - megállapíthatjuk a fáziskésést és a területi koncentrációt is.

38 (8. sz. táblázat.) A kistermelői cukorrépa-termesztés súlypontja Tolna megyében volt, 1894-1903 között 829,66 hektár, Somogyban pedig 399,43 hektár cukorrépát termesztettek. Baranya megye e tekintetben szinte jelentéktelen szerepet játszott a 89,58 hektáros területi részesedésével. A cukorgyár igazgatósága, mivel a gyár kapacitásához szükséges cukorrépát a nagytermelőktől folyamatosan biztosítani tudta, ezért különösebb erőfeszítéseket nem tett a kistermelők további szerződtetése érdekében. A cukorrépa termesztésén fáradozó szervezőket sem honorálták kellőképpen, nem tették őket érdekeltté az újabb szerződéskötésekben. Kladnigg levelében a tolnai cukorrépa-termesztés egyik legagilisabb szervezőjének Kühnel Ferenc bonyhádi városi főjegyzőnek tudomására hozta már 1898-ban, hogy tévesen informálták a főjegyzőt a közvetítői tiszteledíjról, mert „addig míg a cukorrépa-termelés a kezdet nehézségeivel küzdött, a szerződtetés sok nehézséggel járt, tehát a termelés első és második évében ilyen eszközhöz is kellett nyúlnia a gyárnak, hogy termelési területet biztosítson, de ez három év óta megszűnt",

39 ettől kezdve az év végén csak cukorküldeménnyel honorálták a közvetítők fáradságát. A kistermelők által művelt terület növekedése a századforduló időszakában megrekedt, majd néhány éves stagnálás után véglegesen megszűnt. 1902ben Illés Gyula döbröközi jegyző Kladniggnak írt levelében beszámolt arról, hogy „Döbrököz községben kitűzött cukorrépa-mag kiosztása egészében nem volt eszközölhető, miután a cukorrépa-termelők nagyobb része magért nem jelentkezett".

40 A cukorgyár által diktált szigorú feltételeket a parasztgazdaságok nem szívesen vállalták, a három éves szerződésektől pedig kifejezetten idegenkedtek. 1900-ban a cukorgyár igazgatósága értesítette a községi bírákat, hogy 1000 négyszögölnél kisebb területet a gyár szerződtetésre nem fogad el, mert számára az nem kifizetődő.

41 A szerződések közvetítői majd minden faluból arról számoltak be, hogy a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudtak újabb szerződéseket kötni, a régi cukorrépa-termesztők pedig ha nem tartanának a jogi következményektől, már felmondták volna szerződéseiket. A cukorgyár vonzáskörzetében a kistermelők a cukorrépa-termesztés tekintetében az országos átlagtól eltérően jellentéktelen szerepet játszottak. Ha a hektáronkénti termésátlagot összehasonlítjuk az uradalmak atlagaival, akkor viszont kitűnik, hogy Somogy megye kistermelőinek 214,36 q-s terméseredménye „nagyüzemi" szintű produktumnak számítható. Tolna megyében a 171,66 q-s átlagtermés viszont már lényegesen gyengébb volt, amely elsősorban azzal magyarázható, hogy ezekben a falvakban a kistermelők körében jelentkező gyakori fluktuáció megakadályozta a cukorrépa-termesztés korszerű technológiájának az ismeretét és annak gyakorlati alkalmazását is. A parasztgazdaságokban a cukorrépa termesztése elindította azt a folyamatot, amely