Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

a nagybirtok-üzemekben a századforduló időszakában már befejeződött, nevezetesen egy korszerű szemléleten és technológián alapuló gazdálkodási rendszert. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált vonzáskörzetben a cukorrépa-termesztés adott színvonala biztosította a cukorgyár zavartalan üzemelését. A cukoripar válságával összefüggő átmeneti területi redukciók sem tudták befolyásolni tendenciájában a cukorrépa-termesztés térhódítását. A vizsgált időszakban egy évtized alatt ni helységben 157 nagybirtok-üzem tett kísérletet a2 iparszerű cukorrépa-termesztés bevezetésére.

42 (1. sz. térkép.) A fluktuáció ellenére 50-60 gazdaság minden évben folyamatosan termelt, ezeknek a területi megoszlását a 9. sz. táblázatból láthatjuk.

43 A számszerű változások ellenére az arányok mindvégig változatlanok maradtak, Somogy megye mögött Tolna és Baranya megyék szerepe csak másodlagos volt. A kistermelők községenkénti megoszlása a vonzáskörzetben Tolna megye elsőségét igazolta.

4

'

1 Évenként 200-300 parasztgazdaság állott szerződéses viszonyban a cukorgyárral. A paraszti kisüzemekben folytatott cukorrépa-termesztés jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy ezek a gazdaságok szemléletükben megváltozva, a nagybirtok-üzemekhez hasonlóan korszerűsítették gazdálkodási rendszerüket, a műtrágyák és a technikai eszközök alkalmazásával pedig nemcsak gazdaságaikat tették intenzívebbé, hanem az iparral való kapcsolatuk is szorosabbá vált. 6. A répa árának alakulása A cukorgyárak és a termelők közötti kapcsolat egyik indikáló ja a répa árának instabil helyzete volt. Tekintve, hogy a répa árát mindenkor és mindenütt a cukorgyárak állapították meg, a termelőknek így legfeljebb az a lehetőségük maradt, hogy az alapárhoz még néhány filléres engedményt csikarjanak ki. A szerződések körüli szenvedélyes viták, a hónapokig tartó kölcsönös szemrehányások esetenként mindkét felet engedményre kényszerítették. A cukorgyárak helyzeti előnyét azonban a cukorkartell biztosította, mivel minden gyárnak megállapította a répafelvevő kerületét, amelynek határait csak kölcsönös beleegyezéssel lehetett túllépni, ezzel meghatározva a termelők mozgásszabadságát is. A termelők az előnytelen szerződési ajánlatokat nem tudták visszautasítani, mivel nem volt más szerződési lehetőségük. A Borsod megyei termelők már 1894-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület keretén belül megalakították a Termelő Gazdák Érdekvédelmi Szövetségét, amelynek egyik legfontosabb követelése éppen az volt, hogy „szerkesszen a gazdasági egyesület egy répaszállítási mintaszerződést, a termelőknek csak azon gyárakkal szabad szerződéseket kötniök, melyek elfogadják."

45 A kifejezetten agrárius érdekeket hangoztató Köztelek cikkeiből megtudjuk, hogy a termelőknek ilyen irányú törekvései végül is kudarcot vallottak. Egy 1902-ben közölt cikk írója szerint „...egy gyár önkényének egy egész vidék ki van téve. Azt hiszem elérkezett már az idő arra írta a szerző -, hogy erős véd és dacszövetséggel kell ez ellen a gazdáknak jogukat megvédeniök".

46 A cukorgyárak részint önérdekből, másrészt pedig az ellenétek mérséklése érdekében az alapárhoz még bonifikációt is számítottak a répa nagyobb cukortartalma és a magasabb cukorár esetében. Ha a laboratóriumi vizsgálat 9%-nál kisebb Stammer-féle értékszámot eredményezett, a cukorgyárnak jogában volt a répa átvételét megtagadni. Amennyiben a Stammer-szám 10%-on alul volt, min-