Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)
ra a vidékekre koncentrálódott, ahol a termelés feltételei kedvezőbbek voltak. Ekkor még nagy cukorrépa-termesztési körzetekről nem beszélhetünk, mivel a cukorgyárak arra kényszerültek, hogy répaszükségletük nagy részét - amely az egész feldolgozás egyharmadára becsülhető - önkezeléses bérgadaságaikban termeljék. Ebből a kényszerhelyzetből adódott az a felismerés, hogy a cukorgyár és a nyersanyagot biztosító ö'nkezelésű bérlet egységes vertikumot alkot. A gyártulajdonosok tehát sem a nagybirtok-üzemtől, sem pedig a paraszti gazdaságoktól nem tudták beszerezni a szükséges répamennyiséget. Ennek következményeként gyakran előállott olyan helyzet, hogy ugyanazon gyárban az évenként feldolgozott répamennyiségben tetemes különbözetek is előfordultak, mivel a termelők a kedvezőtlen időjárás következtében jelentkező répahiányt nem tudták pótolni. A cukorrépa-termesztés iránti ellenszenvnek és közönynek természetesen nem csak szubjektív okai voltak, hiszen a közlekedési nehézségek, a vasutak hiánya, a közutak gyakori használhatatlansága következtében a magas szállítási költségek, a gyárosnak és a termelőnek egyaránt olyan kockázatot jelentettek, amelyet egyik fél sem vállalhatott magára. A cukorgyárak bérgazdaságai, illetőleg az a néhány nagybirtok-üzem, amely vállalva a kockázatot szerződéses viszonyba lépett a cukorgyárakkal - 1848 után - úttörői lettek a belterjes mezőgazdaság kiszélesítésének. Ezekben a gazdaságokban a répatermesztéssel párhuzamosan felszámolták a nyomásos rendszert és bevezették a váltógazdálkodást, elterjedt a mélyművelés, használták a vasekét és helyenként már a gőzekét is igénybe vették, a takarmánynövények nagyobb figyelmet kaptak, a műtrágya használatával pedig rendszeresen talajjavításokat végeztek. „A czenki ekék, a Vidáts féle ekék és az eredeti angol ekék általánosan elterjedtek a magyar répagazdaságokban." 7 Közben a cukorrépa-vonzáskörzetek kiszélesítését gátló tényezők is kezdtek háttérbe szorulni. Az 1873-as ipari és hitelválság érintette a mezőgazdaságot is, és annak intenzív fejlesztését napirendre tűzte. Még „1887-ben csak négy megyében termesztettek 2000 kat. holdon felül cukorrépát és pedig: Nyitrában 10 417, Sopronban 10 101, Pozsonyban 8433, Komáromban 1762 kat. holdon, míg 1894-ben már 15 megyében termeszthették ezen növényt 2000 kat. holdon felül." . . . „Összesen ma már 41 megyénk van, ahol répát termesztenek." 0 írta a Köztelekben Rovara Frigyes ismert cukorrépaszakértő. A vasút dinamikus fejlődése is elősegítette a cukorrépa-termesztés kiszélesedését, 1846-1873 között a vasúthálózat 35 km-ről 6253 km-re növekedett. 9 A vizsgált vonzáskörzetekben is jelentős volt a vasúthálózat növekedése, jóllehet 1861-62-ben csupán a Buda-Kanizsa-Prágerhof-i vasútvonal érintette Somogy megye északi részét, a Dráva mentén pedig a déli vasútvonalak a legtermékenyebb területeket még nem tudták bekapcsolni a kereskedelmi forgalomba. Az 1870. évi 23. tc. engedélyezte a Bátaszék-Dombóvár-Kaposvár-Zákány közötti vasútvonal építését, amelyet 1872. augusztus 14-én adtak át a forgalomnak. 10 E vasútvonal országosan is jelentős hatású volt, mivel nemcsak Délkelet Dunántúlt, hanem más területeket is bekapcsolt a világkereskedelembe. A század utolsó évtizedében a vasúthálózat tervszerű kiépítését a gazdasági igényeknek megfelelően tovább folytatták. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1890-ben a vasúti munkálatokra, illetőleg a meglévő vasútvonalak meghosszabbítására a kerületben az alábbi engedélyeket hagyták • ' 'it ) ova:
