Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

nehezítette, a répából előállított cukrot pedig adókedvezményben részesítette, még így is csak részben tudta ellensúlyozni azokat a nehézségeket, amelyek a feudális termelési viszonyokból adódóan törvényszerűen jelentkeztek és gátolták mind a cukorrépa-termesztés, mind pedig a magyar cukoripar fejlődését. így többek között bebizonyosodott, hogy a cukorrépa-termesztését robotmunkával nem lehetett eredményesen végezni, mivel ez a munkafolyamat olyan szabad munkaerőt igényelt, amely ha valamilyen szinten is, érdekelt a termelés minőségi fejlesztésében. A reformkor iparpártoló politikája, a védegyleti mozgalom, a magyar cukoripar fellendülését csak átmenetileg tudta biztosítani. Az 1840-ig alapított 47 répacukorgyár közül 1841-ben már csak 20 működött,

4 mivel a cukorgyártás gazdasági és társadalmi háttere Magyarországon ekkor még nem volt eléggé megalapozott. Az 1840-es években - Délkelet Dunántúl térségében - Somogy, Tolna es Baranya megyékben is történtek kísérletek a cukorrépa termesztésére.

5 Mindhárom megyében cukorgyártási kísérletet folytattak az újonnan alakuló manufakturális jellegű üzemekben. A cukorrépa termesztését azonban nem sikerült kiszélesíteni, és hosszabb távon sem tudták azt biztosítani. Somogy megye közgyűlése 1840-ben egy országos felmérésre készült jelentésében közli, hogy - a szigetvári és a nagyatádi járások kivételével - a megyében cukorrépát nem termesztenek.

6 Somogy megyében a szigetvári és hárságyi, Baranya megyében a pécsi, Tolna megyében a tolnai és a dombóvári cukorgyárak néhány éves üzemelés után beszüntették működésüket, és így e térségben hosszú ideig a cukorrépa-termesztése is megszűnt. Azok a törekvések, amelyek a cukorrépa termesztését és a cukorgyártást próbálták meghonosítani, nem voltak teljesen irreálisak, mivel a baranyai kőszéntelepek közelsége és a Duna mint olcsó víziút, a termelés gazdaságossága szempontjából igen előnyösnek mutatkozott. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért szűntek meg az első cukorgyárak Délkelet Dunántúlon és országos méretekben egyaránt? A rossz utak, a vasút hiánya nemcsak megnehezítette, de egyúttal költségesebbé is tette a cukorrépa termesztését. A gyárak technikailag még nem voltak elég fejlettek, és így a cukor magas előállítási költsége a gyárat és a termelőt egyaránt érintette. A minőségileg jobb és olcsóbban előállított ausztriai és csehországi cukorral szembe'n a magyar cukor még nem volt versenyképes. Az 1848-at követő agrárstruktúra sem kedvezett a cukorrépa termesztésének. A nagybirtok a jobbágyfelszabadítást követő válság helyezetéből kereste a kiutat, lehetőségei azonban korlátozottak voltak. A robot eltörlésével megdrágult a napszám, a tőkebefektetéshez szükséges pénzt nem tudják előteremteni, így a nagybirtok tőkésüzemmé való átalakítását csak hosszabb távon és kerülőkkel tudja biztosítani. A gabona konjunktúra sem kedvezett a cukorrépa termesztésének, mivel Magyarország Európa gabonakamrájává válva a mezőgazdaságot extenzív irányba fejlesztette. A nagybérletek munkaerő, felszerelés és tőkehiánnyal küszködve szintén a nagyobb nyereséget hozó gabonatermelésre rendezkedtek be. A paraszti birtok az úrbéri kárpótlás és a magas adók terheivel volt elfoglalva, és kereste a számára legrentábilisabb gazdálkodási formát, amely aligha irányult a cukorrépa-termesztés felé. Az 1850-es években a külföldi tőkés vállalkozók közül jónéhányan kísérletet tettek a cukorgyártás fellendítésére. A mezőgazdaság extenzív jellege és a szervezési nehézségek azonban megoldatlan feladatok elá állították a tőkés vállalkozókat, így a cukorrépa termesztése és a cukorgyártás továbbra is csak azok-