Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Benda Gyula: A Somogy megyei adózók termése 1816-ban
XL A vetésszerkezet i8i6-ban { kukoricával) Sorszám -3 H Búza Kétszeres Rozs Zab Hajdina Kukorica Az összesből őszi % Sorszám -3 H vetésterületek aránya %-ban Az összesből őszi % i Babócsai 29 13 3 30 54 2 Igali 68 3 Kaposi 21 34 17 4 24 53 4 Marcali 13 26 61 5 Szigeti 71 7 4 2 1 5 78 Elfogadható tehát az a megállapítás, hogy Somogy megye fő terménye a rozs (a jobbágyi vetésterület 35-45%-án). Mellette elmarad a búza (20-30%), kivéve a szigeti járást. S végül harmadik a zab (20% körül). A zab kisebb vetésterületére némi magyarázatot szolgáltatnak az 1816. évi jelentések is. A babócsai járás szolgabírája írja, hogy a járás homokos földje kevés zabot terem. A kaposi járásban hasonló a helyzet: ,,ezen járásnak ... ki terjedése maid fele, egészben homokos lévén, a Zab termesztésre nem alkalmatos." 34 Az egész megyében elterjedt a kukorica. Ha a szokásos módon két pozsonyi mérő gabonavetést egy holdnak veszünk, akkor meghatározhatjuk, mekkora részt foglal el a kukorica a szántóföldi vetemények között. A babócsai járásban a kukoricavetés a bevetett szántók harminc százaléka. S ennek az aránynak az egyes községeknél is igen egyenletes a szóródása. Egyetlen községnél esik 10% alá (Beleg 7%), két esetben 20% a l att marad (Bolhó 19, Kálmáncsa 18), 8 esetben emelkedik fel 40% fölé. A legtöbb faluban tehát 20 és 40% között mozog. A kaposi járásban 24% a kukorica vetés, s a szóródás is nagyobb. A marcali járásban 26%. E három járásban tehát a szántók egynegyedét már a kukorica foglalta el. Az igali járásban 12% felettire tehető. A szigeti járás összeírása ugyan hiányos, de az elvetett magmennyiségben kb. 15% a kukorica, ha egy holdra 2 pozsonyi mérő gabonát és egyharmad mérő kukoricát számolunk, akkor közel 50-50% a megoszlás. A helyes arány valahol a kettő között van. A kukorica feltehetően az egész megyében eléri a bevetett szántó 20-25%-át. Ez természetesen csak a jobbágyi földekre jellemző arány, de rendkívül lényeges jelenségre mutat rá: a tavaszi nyomásban már a kukorica az uralkodó. (A két nyomás a kukorica beszámításával éri el az 50-50% arányt - szinte mindig az ősziek vannak túlsúlyban^ (Id. XI. táblát). A kukorica emberi táplálékul is szolgál (a szegényék eledele - írja az alispán). Rendkívül lényeges adatokat kapunk a XVIII. században hódító útra indult új növény, a krumpli elterjedéséről. Országosan az 1816. évi ínség nagyban hozzájárult a krumpli terjedéséhez. Somogyban korábban is eléggé ismert volt, erre mutatnak adataink is. A szigeti járásról semmilyen adatunk nincs, sem a kimutatásban nem szerepel, sem pedig külön jelentés nem készült. Az igali járásban a táblázat nem tudósít krumpliról, az októberi levélben viszont szerepel („termése meglehetős"). A marcali járásból valamivel több az adatunk (itt középszerű a termés és kenyérpótlékként is szerepel). Egyik járásban sem annyira jelentős a burgonyatermelés, hogy komoly mértékben pótolná a kenyérhiányt. A kaposi
